Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
Beköszöntő
BEKÖSZÖNTŐ. Kriesch János koszorús művében a természetrajzi rendszeres rész a legterjedelmesebb, TASXER-ében ez a rész a leggyengébb, KENEssEY-nél pedig mindössze jóhiszemű felsorolás. A koszorús műben több oly halfaj is magyarnak van mondva, mely nem az s a melyet a szerző későbbi műveiben maga küszöbölt ki. Nagyban és egészben, tenyésztési czélra a három mű természetrajzi része eléggé tájékoztatott. A mi a feladat második részét, t. i. a tenyésztést illeti, mind a három pályázó inkább negativ téren mozgott, a mennyiben a fejtegetések súlya arra van helyezve, hogy mi apaszthatta meg a magyar vizek halait, mekkora most — akkor — is a halirtás stb.; ezen túl meglehetősen futólagos modorban fel vannak hozva a külföldi viszonyok s némi nyomatékkai a szerzők elvi álláspontja, hogy t. i. a mesterséges haltenyésztésre essék jövőben a fősúly, nevezetesen a nemes halakéra; ezt a koszorús mű különösen megnyomta,* a minek meg is volt a maga hatása. A harmadik részre nézve mind a három szerző adja azt az anyagot, a melyre a törvényhozási intézkedés alapítandó s megjegyezem, hogy ebben a részben is a negativ elem az uralkodó. Mind a három pályamű éppen abban a leggyöngébb, a mire a magyar tudományos Akadémia — nagyon helyesen — a fősúlyt helyezte, t. i. a hazánk viszonyaihoz alkalmazott javaslatokban, abban az irányban, hogy a «Halászatunk s a haltenyésztés» : Tasner Dénes: «Javaslat halászatunk és haltenyésztésünk érdekében» ; mind a három mű : Pesten, 1868. * Kriesch műve 117, 118. 1.
