Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
VI. A fogas süllő tenyésztése
128 A FOGAS SÜLLŐ TENYÉSZTÉSE. a) A párkányos ágyás. A párkányos ágyás — mint egyáltalában minden ívásra szánt alkotmány — a növendék tó legverőfényesebb helyére tartozik. A szerkezet nagyon egyszerű és természetesen szakasztott azon az elven alapul, a melyet, mint a rétség haltermő tulajdonát, már ismerünk. J2. kép. Párkányos ágyás ; a. az ágvás maga, mint a tápláléknak szánt halak ívóhelye; b. a növendék fogas süllők helye; c. a fogas süllők búvói. Ha ezt a párkányos ágyást egyszerű leásással teremthetjük meg, úgy legjobb és legolcsóbb; arról azonban gondoskodnunk kell, hogy a párkány tófelőli részét, tehát a falazatját (d) karókkal és ritkás vészléssel megerősítsük, hogy a felázás révén a tóba ne omoljon. Az ágyás fölszinét legjobb mocsárszélről vett gyepeléssel kirakni, a melynek vízi növevényzete vígan növe- 4- kedve, a tápláló hal ívását nagyban elősegíti s a kikelő ivadéknak táplálékot és búvóhelyet is nyújt. A párkányos ágyásnak szélessége legalább is 2 méter legyen, vizének mélysége az ágyás szélén (d) legalább 30 cm. A part felé a víz igazi szélvíz legyen, a mint ezt a rajz világosan mutatja is. b) A pados ágyás. A pados ágyás mind a négy oldalról szabadon, áll a tóban s rendesen olyan tavakban van megokolva, a melyek gátak között vannak felduzzasztva, a mint ezt a 33. kép ábrázolja.
