Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

VI. A fogas süllő tenyésztése

AZ ÁGYÁSOK.

129

A pados ágyást úgy építjük, mint a gátat, t. i. a föld felhordásával; de minthogy a víz nemcsak körülveszi, hanem be is borítja, szükséges, hogy agyagos földet

jj. kép. Pados ágyás ; g. gát; A. pados ágyás ; T. tómeder; K. az ágyás

köze.

használjunk s az ágyás külső falazatát karókkal és vészléssel erősítgessük. A pados ágyás felülete 2 méter széles és, természetesen, gyepelve legyen.

c) A soros ágyas. A soros ágyás csak változata a padosnak s akkor soros, ha a pados ágyást több darabra osztjuk, az egyes darabokat pedig fenékig érő ágyásközökkel választjuk el egymástól, a mely közöket a fogas süllő járhatja s így az ágyást kerülgetheti is; jó búvóhelyet is találhat bennök.

A midőn a fogas süllőnek szánt növendék tó az ágyásokkal fel van szerelve, felduzzasztjuk benne a vizet úgy, hogy az ágyúsokat kellő módon ellepje, s a midőn ez is megvan, bebocsátjuk azokat a halakat, a melyek arra valók, hogy az ágyúsokon megívjanak s evvel a fogas süllő ivadék számára a táplálékot megadják.

A táplálékkal. E czélra legalkalmatosabbak a következő halfajok:

1. A veresszárnyú konczér (Leuciscus rutilus L.), néhol veresszárnyú keszeg; németül Plötze; tótul Klen.

Herman O. Halgazdaság.

9