Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

VI. A fogas süllő tenyésztése

A NÖVENDÉK TÓ.

hát a fogas süllő zsenge ivadékának természetes táplálására.

A legtermészetesebb és legegyszerűbb mód az, hogy a fogas süllő ivadékának szánt növendék tóban kisebb testű kes^egfajokat vagy pontyféléket kell inasra bírnunk, hogy a fogas süllőivadék e keszegivadékokra rámehessen s így már zsengéjében is feltalálhassa legtermészetesebb táplálékát.

Ez a növendék tóban külön intézkedést kíván, annyi-7 J

ban. a mennyiben a fogas süllőívadéknak más és az ívó keszegféléknek — vagy pontyfélék is lehetnek — is más alkalmatosságokra van szükségük.

Agyasok. Ezt avval érjük el, hogy a fogas süllő ivadéknak szánt növendék tóba ágyásokat* készítünk. a melyeken a keszeg- vagy pontyfélék megívhatnak.

Ezeket az ágyásokat különböző módon készíthetjük el s mindig azt a módot választjuk, a melyet a tógazdaság helyi viszonyai leginkább ajánlanak.

Az ágyások feladata az. hogy szélvizeket teremtsünk, a melyeken vízi növevényzet felütheti magát s a melyeken a viz átmelegszik, tehát a hasítás minden föltétele megteremhet.

Az ágyás háromféle, ú. m.:

1. a párkányos ágvás;

2. a pados ágvás; a soros ágyás.

* Az tágydst a kendertermesztes mesterszava a Bácskában: értik alatta az áztató vizekbe szabályosan betett kenderrakásokat; minden egyes rakás neve ágyás s nyilván az ágyazás összevonása. Különben kertészek mesterszava is.