Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

VI. A fogas süllő tenyésztése

126 A FOGAS SÜLLŐ TENYÉSZTÉSE. val megívja az ívószékeket, mire a tejes nyomban ter­mékenyít. Hideg idő beálltával a fogas süllőnél is szünetel az ívás; de a jó idővel újra föléled. A midőn az ívásnak vége szakadt, az öregeket vagy ki kell fogni, vagy egy őrhálóval a tó egyik sarkába el kell rekeszteni, hogy saját ivadékukban kárt ne tegye­nek, a mire ez a faj különösen hajlandó. Evvel egy idő­ben mérsékelni kell az áramlást is, hogy a tó vize fel­melegedhessen, vagyis az ikra megérhessen s a po­rontyok minél előbb kikelhessenek, a mit azután ki kell lesni. A növendék tó. A midőn a hasító míveletek foly­nak, akkoron a növendék tónak az ivadék befogadására már készen kell lennie. A felkészítés nem oly egyszerű dolog, mint a minővel a tőpontyra alapított tógazda­ságban ismerkedtünk meg. A fogas süllőnek szánt növendék tónál ugyanis eleve fel kell készülnünk arra, hogy a fogas süllő ivadék a halporontyok közös táplálékáról átmehessen tulajdon­­képeni táplálékára, t. i. a halra. E végett külön kell intézkednünk, még pedig élettani alapon, mert minden más mód mesterséges táplálással kapcsolatos, ered­mény szerint pedig bizonytalan; sőt ha sikerrel is jár, alkalmazása szükségképen megdrágítja a halat, a mi legtöbbször egyértelmű a tiszta haszon csorbításával. A legtermészetesebb és éppen azért legbiztosabb módot a halak életének ismerete nyújtja, mely vilá­gosan megmondja, hogy melyik faj életének melyik mozzanatát használhatjuk fel az adott czélra, itt te­

Next

/
Thumbnails
Contents