Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

VI. A fogas süllő tenyésztése

A FIASÍTÓ TÓ.

fenekű edénvt nem használhatunk v. ö. 29-dik kép — ha a hordó csapos, mert ekkor a hordót kissé a csap felé döntjük, megeresztjük a vizet, mire az aljon felgyűlt szenny, legalább részben, a csapon át eltávolítható; szóval mindent el kell követnünk, hogy a hal testi épségét kíméljük s a vizet tisztán tartsuk. A hordó beeresztő lyuka természetesen nyitva maradjon, hogy a víz a levegővel érintkezésben legven.

A fiasító tó. Mint tudjuk, ez a tó V4 holdnyi, legalább 1 méter mélységű; vizének a zsilip felől áramlania kell.

Ebbe az áramlásba kell fölállítani az ívós^ékeket, a melyek nélkül a fogas süllő sohasem fiasít. Az ívószékek levert karók, a melyeket kövekkel kell körülrakni.

3 1 -dik kép.

Három-négy ilven ívószék elegendő; magassága olyan legyen, hogy a víz színét érje, kerülete a talpán

1*5

ji. A fogas süllő ivószéke.

körülbelől 1 méter: de több is lehet. Az ívó tó feneke homokos, kemény legyen.

Fiasításkor az ikráshal az ívószékek körül forgolódik. a tejes hozzá törleszkedik; suhogó úszással ki-ki iramodnak, meg visszatérnek az ívószékekhez, addigaddig, a míg végre is az ikrás zsinórosan kitóduló ikrái