Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
VI. A fogas süllő tenyésztése
124 A FOGAS SÜLLŐ TENYÉSZTÉSE. tűnőén nyúlánk s nyomásra rendesen már tejet is bocsát. A halakat a hálóból gyorsan és óvatosan ki kell venni s nyomban a hordóba kell bocsátani; szóval sietni kell, hogy minél hamarább az ívóhalak tartójába (v. ö. 64. 1.) helyezhessük el, a mi úgy történik, hogy a hordóból a víznek egy negyedét kibocsátjuk s a támadt hiányt a tartó vizéből pótoljuk, c —10 perez múlva ezt ismételjük; szóval a hordó és tartó vize között átmenetet kell teremtenünk, hogy a hal a vízhez hozzátörődjék. Április első felében megkezdjük a halak vizsgálását, hogy az ivart pontosan elkülöníthessük s az érettséget észrevehessük. A mikor a tejes könnyű nyomásra tejet, az ikrás ikrát bocsát, a mi április második felében vagy májusban következik be, akkor megjött a hasítás ideje s ehhez szaporán hozzá is kell látnunk. Mielőtt ennek megismeréséhez fognánk, álljon itt nehány szó az ívó halaknak nagyobb távolságra való szállításáról is. A nagyobb távolságra való szállítás kényes dolog, mely nagy serénységet és éber ügyeimet kér. A fődolog az, hogy 100 liter vízre kettőnél több ívóhal ne jusson; a hordó tele legyen, hogy a víz ne locsogjon, a hal ne hányódjék s így ne törje össze orrát, uszószárnyát a hordó fáján s ne szurkálja össze egymást a hátsörény tüskéivel; a hol útközben alkalmatos víz kínálkozik, ezt fel kell használni a hordóban levő víz felújítására, úgy, hogy legalább is egy harmadrészt újítsunk fel. Igen jó — ha már külön e czélra készült kettős
