Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

VI. A fogas süllő tenyésztése

KEZELÉSE.

12?

életben való maradásuk, akkor ismét az volt a baj, hogy nem akartak ívni.*

Hasonló viszonyoktól kell tartanunk mindazokban az esetekben, a melyekben az élettani alappal nem számolva, éppen csak a halat és a czélt tartjuk szemünk előtt.

A folyókból kifogott süllőkkel bajosan lehet boldogulni, ha tavakba helyezzük át: a víznek a halra való ráhatása lényegesen különböző: a Balatonból kifogott fogas süllővel is baj lesz, mert a Balaton vizének chemiai alkata sok tekintetben sajátszerű. Azon kell tehát lennünk, hogy a tenyésztő anyagot oly vízből vegyük, a mely természeténél fogva a mesterséges tó vizéhez közel áll s a melyhez a fogas süllő már alkalmazkodott.

Ilyen különösen a Duna holtágaiban s némely tóságokban** élő fogas süllő, azért, mert a holtágak és tóságok vize legközelebb esik a mesterséges tavak természetéhez.

A tenyésztésre szánt ívóhal kihalászása nagy gonddal történjék, leginkább abban a tekintetben, hogy a lajt, vagy nagy beeresztő lyukkal ellátott hordó kézügyben legyen, avval a vízzel színig telve, a melyben halászunk. A tenyésztésre szánt hal, úgy az ikrás, mint a tejes három kilogrammos legyen.

Ha az ívásra való halat márczius vége felé halásszuk ki, akkor az ikrás már föltűnően hasas, a tejes szembe* Ezekkel sokáig bajlódott báró Gostkowsky, hires haltenyésztő Tomicében, Gácsországban.

** Az Eszterházyak tatai tavából való fogas süllők is nagyon jól beválnának.