Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
VI. A fogas süllő tenyésztése
122 A FOGAS SÜLLŐ TENYÉSZTÉSE. ívó vagy fiasító tó s e mellett legalább két holdnyi növendék tó. A 72 holdnyi ívó tó minden körülmények között a legkevesebb, mert a hal kisebb területen nem bírható reá a fásításra. A növendék tó ellenben kisebb is lehet, ha nem nagy számra törekszünk; nagyobbnak akkor kell lennie, ha nagyban akarjuk folytatni a tógazdaságot. A két körülmény szabja meg azután a nyújtó, illetőleg lehalászó tavaknak is úgy számát, mint viszonylagos nagyságát is, a melynél azonban nem mindig a táplálkozás, hanem a halállomány egészsége a döntő, mely utóbbi a zsúfoltságnak mindenáron való kikerülését parancsolja. Ilyen körülmények között a területek részletezése a tenyésztés során fog kiderülni. A TENYÉSZTÉS KEZELÉSE. Mind az, a mi a tavak építkező, zsilipező stb. elrendezésére vonatkozik, ha eddig kivételt nem tettünk, ugyanazok alá a szempontok alá tartozik, a melyeket a tőpontyra alapított tógazdaságnál már megismertünk; ugyan ez áll a hal ellenségeire nézve is. (V. ö. 62. 1.) Első év. A\ ívó halak. A fogas süllőnek, egészében véve, kényes természete a tenyésztő anyag gondos megválasztását követeli. Ott, a hol ez a becses hal ma tenyésztés tárgya, eleintén sehogysem akart indulni a dolog: az ívó halak sorra pusztultak s a midőn végre sikerült
