Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
III. A váltógazdaság
IOű A VÁLTÓGAZDASÁG. földjét rendszeresen meg kell munkálni, hogy gát, árok és fenék fűmaggal legyen bevethető. Lényeges föltétel, hogy az egész teljesen lecsapolható legyen. Itt már jó, ha a lejtést az árkokra, valamint a fenékre nézve is mérnöki művelettel állapíttatjuk meg. A kezelés. A midőn ennyire haladtunk, bevetjük az egész területet a Phleum pratense fű magjával, természetesen tavaszkor s ha a föld jól volt megmunkálva, a fű hamar mutatkozik. Minthogy a víznek teljesen hatalmunkban kell lennie, a fű kikelése után néhányszor öntözés czéljából elárasztjuk a területet, júniusban pedig már le is kaszálhatjuk a füvet, felhordjuk a gát koronájára, hogy ott szénát készítsünk belőle s ekkor reádagasztjuk a területre a vizet s beeresztjük a két éves tőpontyot; holdanként 60—80 darabot. Julius hónapon át a halak bent maradnak s minthogy ily területen az alsóbb rendű rákfélék hihetetlen módon gyarapodnak, a hal is jobban növekedik négy hét alatt, mint növekednék a tiszta tógazdaságban két hónap alatt; így van ez kivált ha az időjárás kedvez, azaz meleg. Augusztus elején annyira apasztjuk a vizet, hogy a tófenék teljesen megszabaduljon tőle, mire ott ismét a fű indul s a hónap végén már másodszor is kaszálható. A halak ezalatt az árkolásokban tartózkodnak, hol elég élelmet találnak. A mint a sarját lekaszáltuk és kihordtuk, újra feldagasztjuk az egész területet, mire a halak az október
