Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
III. A váltógazdaság
A TISZTA VÁLTÓGAZDASÁG. 99 A tőpontvra és a takarmányra alapított váltógazdaságnak három fokozata van, ú. m.: 1. A tiszta váltógazdaság. 2. A forgó váltógazdaság. 3. A kis váltógaság. A tiszta váltógazdaság. A gazdaságnak ez a neme alapjában véve a ponty tenyésztésével szerves kapcsolatba hozott mesterséges rétművelés; a növevény rajta a Phleum pratense L.* nevű fű, mely különösen a lovak kiváló takarmánvfüve s Angliában nedves kelveken rendszeres termesztés tárgya. Éppen az, hogy ez a fű nedves talajon díszeskedik, ajánlja első sorban a tőpontyra és a takarmányra alapított tiszta váltógazdaságban való alkalmazásra. Teljes sikerre azonban csak ott vezet, a hol a tőpontytenyésztés már ki van fejlődve, a hol tehát bármily korú halnépséget könnyen és olcsón beszerezhetünk; vagy ott, a hol a birtok viszonyai úgy alakulnak, hogy váltógagdaság mellett tiszta tóga; das ágat is föladatunk, a melyből a váltógazdasághoz szükséges halnépséget a szükséghez képest kivehet)ük. A fölkészítés. A tiszta váltógazdaság czéljaira az egész területet gondosan kell kikészíteni. A gátakat, a melyek a kaszálás megkönnyítése végett széles talpra építendők, valamint az árkokat is, a melyek a tófeneket teljesen körülkerítik s összességükben a barátzsilip felé lejtenek, termőfölddel készítjük ki. A fenéknek szánt részt gondosan ki kell egyengetni és * Gondolom «angol perje» néven járatos. 7*
