Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

III. A váltógazdaság

III.

A VÁLTÓ GAZDASÁG.

Teljesen meg lehetünk győződve, hogy ha valóban nyomorúságos helyzetben sínylődő halászatunkat csak odáig is kifejlesztjük, hogy az eddig letárgyalt mód általánosan tért foglal: nemzetgazdasági tekintetben már nagyot nyerünk. Ezentúl azután minden lépés a meglevőnél is mind nagyobb és nagyobb hasznot jelent, még pedig nemcsak halászati, hanem más tekintetben is; a mint ezt legott ki is fejtjük.

A\ elvi alap. A tavak tápláló erejének gyökeres felújításáról szólván (8o. 1.), már érintve van, hogy az eljárásban egy fontos elv rejlik, mely a figyelmet teljes mértékben megérdemli: ez a hatások kölcsönösségének elve, mely bizonyos viszonyok lényeges alkotó elemeinek törvényszerű összeműködéséből keletkezik. Az elvet nagyjából minden ember ismeri, feltéve, hogy csak valamiképen is közeledik az élő természet jelenségei felé s valamiképen gondolkozik is.

Feltűnik neki, hogy a delelő nyár hőségétől megbágyad a növevényzet: ez a hatások kölcsönössége; de az is szembeszökő, hogy eső beálltával az a lankadó élet felújul, felfrissül, új szirmot, levelet hajt, kibimbózik, virágot fakaszt és gyümölcsöt érlel: ez is a hatások