Szathmáry László: A gyufa története a XIX-ik század végéig. A zajtalanul gyúló foszforosgyufa feltalálójának Irinyi Jánosnak emlékére - Kis Akadémia könyvtára 17. (Budapest, 1935)
III. A dörzsgyufa
26 klorátot adott hozzá. Az enyv negyedrésze volt az antimonitnak. A káliumklorátot nedves pépbe keverte, nehogy robbanás álljon elő. Ebbe a gyújtó pépbe mártotta S. Jones a kénezett végű gyufákat. A pépbe kb. 3—4 vonal (kb. 6‘5—8-5 mm) mélyre merítette, hogy gyúlásukat biztosítsa.1 Ez a gyufa csak akkor gyutott, ha dörzspapír között húzták át. A dörzspapíros készítése a következő volt. Sima, de vastag papíros egyik felét enyvoldattal mázolták be, s erre finom üveg- vagy homokport szórtak. A por jól hozzá tapadt a papírhoz, s amikor megszáradt, különféle nagyságú szalagokra vagdalták. 9. ábra. S. Jones, „Lucifer“ dörzs gyújtója. (Niemann munkájából.) A S. Jones-iéle gyufán a következő felírás volt: „S. Jones, Lucifer Matches, That ignite by the friction produced by drawing the match briskly trough a pieci of Sand paper, and are warranted never to inspair by keeping. Put the lid upon the box before you light the match. Light— House, 201 Strand. London.“2 S. Jones gyufájáról nem sok közlést adott. 1832-ben Angliában járt egy jónevű német kémikus H. A. B. Wiggers, aki-1 Dingler’s Polytech. Journ. 1833. 49. Bd. 422. 1. — 2 Niemann : Archiv, f. d. Geschieht, d. Naturwiss. 1916. 392. 1.