Szathmáry László: A gyufa története a XIX-ik század végéig. A zajtalanul gyúló foszforosgyufa feltalálójának Irinyi Jánosnak emlékére - Kis Akadémia könyvtára 17. (Budapest, 1935)
III. A dörzsgyufa
27 nek nagyon megtetszett S. Jones gyufája. Mihelyt visszaérkezett hazájába vizsgálat alá vette s akkor derült ki összetétele.1 Az angol sikerek nyomán megindult a dörzsgyufagyártása más nemzeteknél is. így Ausztriában, Bécsben is. 1832 szept. 12-én J. Siegel kémikus, Ottakringben, Bécs mellett, szabadalmat kapott dörzsgyufa készítésre. Ez a dörzsgyufa nem tartalmazott foszfort és durranóhiganyt vagy durranóezüstöt s mint a szabadalom mondja „minőségüket még évek után sem vesztették el.“2 A szabadalom szerint e dörzsgyufa készült: 100 s. r. káliumklorátból, 40 s. r. antimonitból, 5 s. r. kénvirágból és 18 s. r. arabgumiból. 1835 február 20-án egy másik szabadalmat is szerzett. Ennek összetétele a következő volt: 32 s. r. káliumklorát, 14 s. r. antimonit, 7 s. r. üvegpor, 6 V2 s. r. arabgumi. J. Siegel még 1838 szeptember 5-én is szerzett magának dörzsgyufára szabadalmat, pedig akkor már idejét múlta ez a gyufatipus. De szabadalmat szerzett Hedvig Trevang is, aki rövid időig Römer István társa volt. H. Trevang ezt a gyufát „Congreve“-féle gyufa név alatt árulta, azért, mert gyúlása oly jelenség mellett folyt le, mint a Congreve-iéle röppentyűké. William Congreve (1772—1828) angol tűzértábornok volt, aki 1800-ban egy harci rakétát fedezett fel, amelyet az angol haditengerészet 1807-ben használt először Koppenhága ostrománál, még pedig jó sikerrel. E rakétát azután 1866-ig valamennyi nemzet használta. A H. Trevang-iéle gyufagyár annyit módosított a gyújtóanyagon, hogy az alkotórészek arányát megváltoztatta: 1 s. r. káliumklorátot és 2 s. r. antimonitet használt enyvoldatban. A H. Trevang-iéle Congreve-gyuia, mint annyi más társa, sok hibában szenvedett. A legnagyobb baj az volt, hogy robbanással gyűlt és úgy lobbant fel, mint egy röppentyű. Azután gyújtáskor magát a dörzspapírt is sokszor meggyujtotta, amiért a dörzspapírt sűrűn kellett váltani. Nem kis bajt okozott az is, hogy a gyufa erős keresztülrántása a papír felületére ragasztott üveg- vagy homokport idő előtt lepergette. 1 Annalen d. Pharmacie. 1832. Bd. III. S. 340. — 2 Beschreibung d. Erfindungen u. Verbesserungen 1841. Tk. 473. 1.
