Szathmáry László: A gyufa története a XIX-ik század végéig. A zajtalanul gyúló foszforosgyufa feltalálójának Irinyi Jánosnak emlékére - Kis Akadémia könyvtára 17. (Budapest, 1935)
III. A dörzsgyufa
25 1827-ben John Walker észrevette, hogy a káliumklorát bizonyos anyagokkal keverve olyan gyujtókeveréket ad, amely nemcsak kénsavban mártva lobban lángra, hanem erős dörzsölésre is. John Walker 1780 vagy 1781-ben született Stockhon-on-Tees-ben. Angliában. 1818-ban mint „chemist and druggist“ helyezkedett el szülővárosában. Uj robbanó-anyagokat keresett és e közben figyelte meg a káliumklorát említett tulajdonságát és ezen az alapon megkezdte a dörzsgyufa gyártását. 1859 május 1-én halt meg.1 J. Walker gyufáját „friction matche“ név alatt hozta forgalomba. Egy-egv dobozban 50 drb. gyufa volt. Ára túlságosan drága volt. egy shilling. M. Faraday (1791—1867) mikor Stockhon-ban járt, szintén vásárolt belőle egy dobozzal, sőt a gyufáról előadást is tartott. J. Walker2 gyujtókeveréke káliumklorátból, kénből és durranóhiganyból állt. E két anyagból arabgumival pépet készített és ebbe mártotta a kénezett végű gyufákat. A gyújtás akként történt, hogy a száraz gyufát homokkal vagy üvegporral készült dörzspapíros között keresztülrántották.3 Ennek a gyufának az volt a legnagyobb hibája, hogy durranással gyulladt. Ijedős egyének meg se merték gyújtani. A durranóhiganyt 1800-ban Edward Howard angol kémikus állította elő még pedig úgy, hogy salétromsavban higanyt oldott, amelyet azután alkoholba öntött. Ilyenkor fehér por vált ki, amely dörzsölésre, ütésre, melegítésre sőt tömény kénsav hatására is felrobbant. A J. Walker-té\e gyújtó hibáját akarta eltüntetni Samuel Jones azzal, hogy a durranóhigany helyett antimonitot használt. Az új gyújtót S. Jones 1832 nov. 20-án szabadalmaztatta és „Lucifer Matche“ név alatt hozta forgalomba.4 S. Jones a dörzsgyufát úgy készítette, hogy 1 s. r. rendkívül finomra örölt antimonitot enyvoldatban péppé kevert s azután 3 s. r. kálium-1 National Biography. (Walker alatt). — 2 C. Graf v. Klinckows-troem. Forschungen u Forschritte. 1932. 402. 1. — 3 Journal des con-naissances usuelles 1832. p. 200. — 4 J. Prechtl: Tech. Encyklopädie-Stuttgart 1835. VI. K. 88.1.
