Szathmáry László: A gyufa története a XIX-ik század végéig. A zajtalanul gyúló foszforosgyufa feltalálójának Irinyi Jánosnak emlékére - Kis Akadémia könyvtára 17. (Budapest, 1935)

III. A dörzsgyufa

24

1629-ben Szebenben megjelent „Nomenclatura seu dictionarium Latino-Germanicum“ szintén olvasható a „fomentum sulphuratum.“ Pápai Páriz Ferenc szótárában, „Dictionarium hungaricolatinum,“ amely 1708-ban jelent meg Lőcsén, ez áll: „cremium Tűzélesztő aprólék, kénköves fátska, melyekkel gyújtunk valamit.“ Major szótárában 1647-ból és a Comenius szótárában, 1673-ból szintén olvasható a „ramentum sulphuratum“ a kénforgács.

Mindezek azt igazolják, hogy a kéngyertya, kénfonal, kénforgács általánosan el volt terjedve az egész országban és készítésével sokan foglalkoztak, bár gyári üzemre nem rendezkedtek be. Ezt annál inkább megtehették, mert készítéséhez nem kellett szakképzettség. A ként megolvasztani, a fonalat, faforgácsot belemártani mindenki tudott.

III. A DÖRZSGYUFA.

(Friktionszündhölzchen. Friktios gyufa.)

A mártógyufa hiányait úgy a gyáros, mint a közönség ismerte. A közönség elfogadta ugyan, mert alig volt más, de félt úgy a robbanó gyulástól, mint a tömény kénsavtól. A gyárosok tehát törekedtek a kénsavat feleslegessé tenni. így született meg az új gyufa, a dörzsgyufa.

Sokan azt állítják, hogy a dörzsgyufa feltalálója az angol John Walker gyógyszerész volt, aki az első dörzsgyufát 1827- ben készítette. Ezzel szemben az igazság az, hogy Tillmetz „bürgerlicher Apotheker, zur Rose“ Münchenben, már 1815-ben készített dörzsgyufát, melynek 100 darabját 90 kr-ért árusította.1 Az ő idejében a „káli muriaticum hyperoxydatum“ ahogyan ő a káliumklorátot nevezte, nagyon drága volt, egy uncia 2 írt. 24 kr-ba került.2

Bizonyos azonban, hogy Tillmetz az ő dörzsgyufájával nem sokra ment. Rövidesen elfeledték.

1 Buchner : Repertor. I. 12. 1. — 2 1 font = 12 uncia, 1 uncia = 8 drachma, 1 drachma = 3 scrupulus, 1 scrupulus — 20 szemer, 1

gyógyszerészi font — Q'42004 kg.