Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
III. A felszabadulástól az államosításokig 1945-1949
Az új demokratikus politikai viszonyok között a Pártos és Társa cég is felvette a munkát. A vállalatot a tulajdonos unokája vezette. Megalakult a 3 főből álló üzemi bizottság. A hatalomátvétel után a munkásság beleszólása a vállalat legfelső vezetésébe egyre inkább érződött. A dolgozók egyöntetűen beléptek a Szociáldemokrata Párt soraiba. A cég létszámviszonyai, termelési profilja az 1948 3300. Korm. sz. rendelet kibocsájtásáig, amely az államosításokról rendelkezett, nem változtak meg. Az államosításkor a vállalat szervezeti egységei a gép-, a feszmérő-, a hőmérő- és a litográfműhelyekből állottak. A 40-50 fővel üzemelő Pártos cég termelése igen szűk keretek közé szorult. A vállalatnál 4 villanymotor működött, összesen 16,3 LE teljesítménnyel. A Pártos-féle gyártelepet az 1948 őszén bekövetkezett államosítás után a Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár vette meg az 1949. február 15-i nyilvános árverésen 19 570 Ft-ért. A telep elnevezése: ,,VGYT rt. feszmérő és hőmérő üzeme” lett. A vételt gazdaságossági indokok tették szükségessé. Az államosított kisüzem termelését a nagyvállalat keretében racionálisabban lehetett megszervezni. Az átvételkor a telep 57%-os kapacitáskihasználtsággal üzemelt és termelése 700 ezer Ft-ot tett ki. A Stern Richárd-fé\e műszerüzem államosítására is 1949-ben került sor. Ezt követően a Pártos és Stern cégeket, továbbá két kisiparost: a Német és Fojtek mérőszalaggyártó üzemet (Jagerli u. 38.), Táray Mihály műhelyét (XIII. Csata u. 13.) és a Gamma N. V. mérőszalaggyártó részlegét a Népgazdasági Tanács 1950. március 2-i rendeleté (154 10 1950.) olvasztotta be a Mechanikai Mérőműszerek Gyárába. A VILLAMOS MŰSZERGYÁRTÁS ÜTJA AZ ÁLLAMOSÍTÁSOKIG A hazai villamos műszergyártó vállalatok termelő berendezéseiben szintén jelentős károk keletkeztek a második világháború alatt. Egyes cégek működése ezért a felszabadulás után kisszerű keretek közé szorult. Más vállalatok, melyek német érdekeltségűek voltak, jóvátételként leszerelésre kerültek. A termelés beindítása és felfuttatása ilyen körülmények közepette emberfeletti erőkifejtést követelt. Az egyes vállalatok, bár lehetőségeikhez mérten kivették részüket az újjáépítésből, a szétforgácsolt termelőerők miatt nem válhattak a fejlődés támpilléreivé. Összevonásukat így 1949-50 folyamán nem kerülhették cl, melyet vegyes és ugyanakkor párhuzamos gyártási profiljuk különösképpen indokolt. A villamos műszereket előállító vállalatok közül a Fehér cég 1944. november 10-én a rendszeres termelést beszüntette. A környékbeli dolgozók azonban még az év utolsó napján is dolgoztak. Az 1945. január 4-i légitámadáskor az iroda és a laboratórium megsemmisült. A kár 15 ezer P-t tett ki. A dolgozók a gyár óvóhelyén húzódtak meg. Január 6-án az 1942-ben megépített keresztműhely első emelete belövést kapott a Földvári út felől. Az első szovjet járőr 1945. január 9-ről 10-re virradólag tűnt fel. A romeltakarítás még aznap megkezdődött. A gyárat a Szovjet Katonai Parancsnokság január 20-án vette birtokába. Obranovics őrnagy Fehér Ferencet 1945. február 6-án bízta meg a termelés irányításával. 75
