Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)

II. A hazai műszergyártás fejlődésének jellemző jegyei a két világháború között 1920-1944

és sportpályák létesítését nélkülözhetetlennek tartották. „Mindezen intézmények természetesen egyszersmind a munkásság legmegfelelőbb szellemű nevelését is megoldják" - hangoztatták a tulajdonosok. Ezirányú törekvésüket azonban a HM nem méltányolta, jóllehet a korszerűség kívánalmainak csökkentése nem állt arányban az elérhető megtakarításokkal. A fürdő és étkezde építése elmaradt, helyette az épületek alagsorában képezték ki ezeket a helyiségeket. A tanonciskola i tanteremből állt. Az új Bulcsú utcai épületbe 1944 márciusában nagyrészt beköltöztek. Az utcai szárny földszintjén az irodák, a hadiüzemi katonai parancsnokság, az orvosi szoba, a tisztviselői étkező és társalgó kapott helyet. Az első emeleten a főnöki iroda, a titkárság, a könyvelés, az anyagellátás és az irattár volt. A második és a harmadik szinten 2 műhely á 24 munkaasztallal, 90 műhelyszékkel nyert elhelyezést. Az épület udvari szárnyán az alagsorban az óvóhely és pince, míg a földszinten az anyag- és félkészáruraktár létesült. Az 1-3 emeleteken 8-8 munkaasztallal és 25 műhelyszékkel egy-egy műhely működött, míg a negyedik szinten a hitelesítő-ellenőrző laboratóriumok dolgoztak. Csupán a tetőzettel, a vakolási munkákkal és a belső szigetelésekkel nem készültek cl.

A cég 1943 végére a folyósított kölcsönt felhasználta. Ugyanakkor a HM újabb szállításokat követelt az Me-programon kívül A gyárat a lövegműszergvártásba is bekapcsolták. így újabb 2,4 millió P kölcsönért folyamodtak arra hivatkozva, hogy még 1943-ban, a megnövekedett hadiipari igények hatására, a XIII. kerület Szekszárdi út 19 25. sz. alatti 1 emeletes Lőwi Rudolf Mechanikai Szövőgyár rt kisajátítását és kiépítését rendelték el. A kisajátítás kb. 1 millió P-be került, amihez járult a megdrágult svájci és dán gépimport. Növekedtek 1942 szeptemberétől a kiadások a 37%-os anyagdrágulás és az alacsony munkabérek too11 ()-os emelése miatt is.

A Szekszárdi úti átalakítások az anyagi nehézségek ellenére jól haladtak. A februárban megszerzett gyártelepen májusban már 120 szakmunkás dolgozott, akikhez júliusban űjabb 3 30 csatlakozott. Összesen 164 munkagépet szereltek fel. Irt helyezték el az alkatrészgyártást, a felületi kezelést, az előszerelést és az irodákat, a raktárakat, a nyersanyagokat. A Bulcsú utcában a végszerelés, a hitelesítés, a készáruraktár, a kereskedelmi irodák és a katonai termékátvevő bizottságok maradtak.

A vállalat mégis zsúfolt volt, ami részben a befejezet'en építkezésekből fakadt. A Bulcsú utcában 1250 m--es területen tudtak csak zavartalanul termelni, míg 1 800 m- építése nem fejeződött be. A Szekszárdi úton 3100 m- állt rendelkezésre. A XIII. kerület Frangepán u. 53. sz. alatt a cég géperőre berendezett asztalosüzeme termelt. Emellett az V. kerület Wahrmann u. 2. sz. alatt (500 m-) működött a mérőműszergyár és a VII. kerület Éva u. 14. sz. alatt az irodák cgv része (230 m-) nyert elhelyezést. A vállalat városi lerakata és képviselete: Marx Ferenc Műszaki Különlegességek Üzlete az V. kerület Váci u. 18. sz. házban fogadta a vevőket. A központi üzlethelyiségen kívül más szakosított üzletei is voltak a vállalatnak. A vállalat vezetői a szétszórt telepeket a Szekszárdi úton kívánták összevonni, ahol új 3 emeletes épület építését határozták cl (2805 m2). A beruházásokkal a még nem teljesen kiépült 6000 m2-es gyártóterület 9000 m2-re emelkedett volna, amelyből a polgári jellegű gyártást max. 800 m2-re tervezték.

64