Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
II. A hazai műszergyártás fejlődésének jellemző jegyei a két világháború között 1920-1944
számban, clképeszően csekély bérű tanoncokat. A tanonc az első évben 2 fillér, a második évben 4 és a harmadikban 6-8 fillér órabért kapott. A tanoncműhely létszáma az 1940-es években meghaladta a 100 főt. A kezdő műszerész órabére a 30-as évek közepén 25-27 fillért tett ki, ami kb. 50-60 P-s havi keresetnek felelt meg. Később 1940-ben ezek a keresetek emelkedtek, de az infláció ebben már nagy szerepet játszott. A háborús készülődés a Marx és Mérei céget fellendítette. Az áttérés a haditermelésre mégsem ment zökkenőmentesen. 1942-ben a vállalaton belül két nagy gyártóegységet hoztak létre. A repülőműszergyárban csak „keresztény” alkalmazottakat és munkásokat foglalkoztattak, míg a másik részleg a régi hagyományos profilt gyártotta. A változás a vállalat elnevezésében is tükröződött. Az új név: „Marx és Méret Tudományos-, Elektromos Műszerek és Feszmérők Gyára - Első Magyar Repülőműszer gyár" lett. 1943-tól azonban a repülőműszereket előállító gyár, mivel a vezetésben csak a Marx testvérek maradtak meg, felvette a Marx és Marx Első Magyar Repülő műszer gyár nevet. A vállalat 1930-tól a magyar légierők részére nagy mennyiségben szállított műszereket, ellenőrző és hitelesítő berendezéseket. 1938-1941. években összesen 507 ezer P hadiipari beruházást eszközöltek, amelyből építkezésre 200 ezer P jutott. A földszintes gyárépületre 1041-ben emeletet húztak fel a gyorsan kötő bauxitcementből. A gyár élére hadiüzemi személyzeti parancsnok került. A vállalat az űn. Messerschmidt programba kapcsolódott be. A magyar-német repülőgyártási vegyesbizottság 1941. március 13-án kereste fel a gyárat. Ekkor határozták meg, hogy alvállalkozóként a Weiss Manfréd gyár részére a ME 109 és Me 210 tip. repülőkhöz összesen 1100 db komplett műszerkészletet szállít. E műszerek közé tartozott a fordulatszámjelző, olajhőmérő (kettős) víztávhőmérő, benzin-, olajnyomás- és szívótérnyomásmérő (kettős is), légcsavarállásjelző, sebességmérő, magasságmérő, (egyesített is és hangjelzővel), varióméter, elfordulásjelző horizont és pilótairánytű. A teljes megrendelés értéke 4774 ezer P-t tett ki. Kötelezték még a vállalatot, hogy 2 évig 200 db elfordulásjclző horizontot és 500 db szívótérnyomásmérőt termeljen 542 ezer P értékben. A magyar-német ipari együttműködés révén szerezték meg az egyes műszerek utángyártási jogát. Ez előnyösebb volt a licenszvételnél, mert több segítséget jelentett, mint az egyszerű dokumentáció átengedése. A licenszek vételárát a HM megtérítette. A gyártást előzőleg német vállalatoknál tanulmányozták. A beruházásokhoz szükséges tőkét az Ipari Munkaszervező Intézet (IMI) folyósította a hadiipari beruházásokra szánt és államilag garantált 100 millió P-s hitelkeretből. 1942-ben 1,6 millió P-t bocsátottak a vállalat rendelkezésére, sőt az összeg egy részét még a hivatalos jóváhagyás előtt. A Marx testvérek a HM-hez 1942. június 1.-szeptember 18. között hat g\'árbővítési tervet terjesztettek elő több variánssal. A beruházásokra tervezett összegek 1,63-3,37 millió P-t tettek ki. A HM végül is a Bulcsú utcai telep fejlesztése és a két műszak bevezetése mellett döntött. A Testvérhegy-Ürömhegy vidékén építendő új gyár tervét elvetették, bár nyilvánvaló volt, hogy a Bulcsú utcai poros levegő a pörgettyűs műszerek gyártását erősen zavarja. Az új hadiüzemet - mert a polgári jellegű termékek előállítása már fel sem merült - szociális intézményekkel jól felszerelten kívánták létrehozni. Tanoncműhelyt és iskolát, leventeotthont 63
