Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
II. A hazai műszergyártás fejlődésének jellemző jegyei a két világháború között 1920-1944
kezdésétől az állóeszközök értéke megháromszorozódott. Szélesedtek a cég üzleti kapcsolatai. Az egyelőre nem nagy volumenű nyereségek szintén emelkedő tendenciát mutattak (12-20 ezer P). A jobb eredmények révén létesített a cég alkalmazotti segélyalapot. A felszámolt Hajós és Szántó Elektromosgyár profilja a Budafoki Zománcedény-, Fémáru- és Elektromosgyárhoz került a gyártókapacitással együtt. Az új vállalat 2 millió P alaptőkével alakult meg. A részvények tulajdonosa a Leszámítoló és Pénzváltóbank érdekeltségéhez tartozó Első Magyar Papíripar rt. volt. A vállalat 9 millió P-t kitevő összes vagyonából 4,5 millió P jutott az elektromos gyárra. A szanálás 1940-re fejeződött be. A fúzió megviselte a vállalatot, mégis sikerült a konkurrencia ,,gáncsvetéscit” elhárítania és 2,2 millió P-nyi forgalmat elérnie. 1938-ban >85 ezer P számlálóforgalmat bonyolított le. A számlálógyártás 1938-39-ben közel 50%-os részesedést kapott a villamos cikkek előállításában, melyek javarészt kartellizált gyártmányok voltak (árammérők, villamos szerelési anyagok, vezetékek, kábelek, szigetelőcsövek). A kvótális arányok a fúzió ellenére sem változtak meg. A gyártmányokon elért nyereségek átlag 13- 300 o között mozogtak. A Budafoki gyár összes eladása az 1939. évi mérleg szerint 5,6 millió P-t tett ki, aminek 39%-a jutott az elektromos üzemre. A vállalat exportkapcsolatai meglehetősen gyengék voltak. 1938-39-ben mintegy 100 ezer P értékű árut helyeztek el csak külföldön. A háború visszahatott a belföldi szállításokra is. A vállalat tagja lett a Villamos Anyagokat Árusító Kftnek, ahol kartelltársainál folyamatosabban szállított, de a gyártáshoz szükséges importanyagok beszerzése egyre több gonddal járt. A vállalat kiszélesedett profilja bővítést követelt. Az örökölt gépparkot modernizálták. Az egyes munkagépeket átépítették önálló motormeghajtásra. A különálló műhelyeket vertikális üzemmé alakították át. Mindezt a XIV. kerület, Francia u. 11. sz. alatt 167 ezer P-ért megvásárolt volt Malomsoky-gyártelep biztosította, ahová 1940-ben költözött át az elektromos részleg. Az új gyártelepen működött a fogyasztásmérő osztály, a műszerész-, galvanizáló-, automata-, lakkozó-, szerelő- és 2 gépműhely. A vállalat eredeti termelési profiljától azonban az elektrotechnikai cikkek gyártása erősen elütött. Ezért elhatározták, hogy a termékek gyártását - a bank jóváhagyásával - átprofilírozzák az addigi értékesítő szervre, a jól prosperáló Agrolux Községeket és Mezőgazdaságokat Villamosító rt.-ra, amely az V. kerület Fáik Miksa u. 2. sz. alatt székelt. A profilleadást pénzügyi tranzakcióval kötötték egybe. A Magyar Wolfram Lámpagyár Krcmeneczkv János rt. (Orion) a 20 ezer db á 10 P-s Agrolux-részvényeket megvette a Leszámítoló és Pénzváltóbanktól 1941. december 31-ével. A vételárat a részvények belértéke (3 P) képezte. Ezt követően vásárolta meg formálisan az Agrolux a Francia úti gyártelepet. A szabadalmakért az Agrolux 7 évig 50 ezer P-t törlesztett a Budafokinak. Az Agroluxhoz átkerült ingatlanok és berendezések értéke 1,2 millió P-t tett ki. 46
