Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
II. A hazai műszergyártás fejlődésének jellemző jegyei a két világháború között 1920-1944
A gazdasági válság alatt a vállalat egyre több megegyezésre kényszerült. Ä titkos megállapodások a fennmaradást jelentették, de az egyezményeket nem tartotta be rendszerint. Az EKA elkeseredetten írta 1932-ben, hogy ,,ha a viszonyok még oly rosszak is, nem lehetnek oly rosszak, hogy komoly cégek kölcsönös megegyezéseiket egyszerűen felrúgják”. A belföldi piacon kívül exportált is a cég. Fióktelepeket létesített Belgrádban Újvidéken, Bukarestben és Kolozsvárott. Érdekeltségébe tartozott az Első Romániái Elektromosgyár rt. (Oradea Mare) és a Relais Elektrotechnische A. G. Működésükről azonban nem maradtak fenn források. A vállalat terjeszkedésével, 1936-ban, 600 ezer P lett az alaptőke. Az állóeszközállomány 10 év alatt megnégyszereződött és 1936-ban megközelítette a 670 ezer P-t. A mérlegekben azonban aggasztó jelek is mutatkoztak. A követeléseket kétszeresen meghaladták a kötelezettségek, jóllehet az olcsó munkabérekkel nyereségesen termeltek. A kezdő segéd 40 filléres órabért kapott, ami később elérhette egyeseknél az 1 P-t. Pártos Marcell vezérigazgatóhelyettes, a bank bizalmi embere, 1937. november 20-án öngyilkosságot követett cl Évtizedes sikkasztások, csalások, okmányhamisítások kerültek napfényre. Kiderült, hogy a jól fizető közületek számláit nem létező áruszállításokkal terhelték meg, „iparszerűleg gyártottak” hamis nyugtákat. A pénzre éhes vezetők egyre több hitelt vettek fel. A hatalmas összeget kitevő mérleghiány miatt a bank fuzionáltatta a céget 1937. november 20-án a Budafoki Zománc-, Fémárugyárral, amely ezután Budafoki Zománccdény-, Fémáru- és Elektromosgyár rt. néven működött. A Leszámítoló- és Pénzváltóbank azonban a csődbe került vállalat piaci bonitása érdekében nem indított bűnvádi eljárást a tettesek ellen, sőt még végkielégítést is fizetett vezetőinek, akik ebből a pénzből (kb. 70 ezer P) 1938 áprilisában önállósították magukat Hajós Szántó és Társa cég elnevezés alatt. Tisztviselőgárdájukat az elbocsájtottakból toborozták. Az új vállalattal a bank azonban nem kívánt kapcsolatokat teremteni. A kivált kettős 1939. szeptember 11-én alakította át vállalkozását részvénytársasággá 150 ezer P alaptőkével. Az új cégnév Hajós és Szántó rt. lett. A központ az V. kerület Széchényi rakpart 19. sz., majd 1940-től a VI. kerület Benczúr u. 13. sz. alatt működött. A vállalat továbbra is ellátta a külföldi cégek képviseletét. A stuttgarti Strclow cégtől fogyasztásmérőket, vízórákat stb. importált. A II. világháború kitörésével az import megnehezült. Szántó nem utolsósorban Wiesengrund szakmai ismereteire alapozva 1940-ben beindította a gyártást a VIII. kerület Kisfaludy u. 5. sz. alatt megvásárolt gyártelepen. Eleinte a Strelow-mérökhöz gyártottak tokokat, később már csak a számlálószerkezetet és a csapágyakat hozták be. A saját gyártásban előállított Ai, A2, A3 típusú mérőket szintén megkedvelték a fogyasztók. Készítettek ellenőrző fogyasztásmérőket is, melyeket a Mérésügyi Hivatal alkalmazott. A profil megegyezett az első vállalkozás profiljával, csak a keretek lettek kisebbek. A vállalkozás nagyságrendje 1942-ben tőkeerőben egynegyedét tette ki az 1936. évi szintnek. A gyártóberendezések, ingatlanok értéke bár nem érte cl a 8 évvel ezelőtti szint 50%-át, mégis gyorsan fejlődött. Az 1940. évi gyártás meg-45
