Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
II. A hazai műszergyártás fejlődésének jellemző jegyei a két világháború között 1920-1944
tarifás számláló (1932. júl.) módot adott az áramszolgáltatónak, hogy a fogyasztó által a nap különböző szakaszában fogyasztott elektromos energiát különféle díjszabások szerint számolja el. A háztartási visszatérítő számláló (1931. jan.) a fogyasztónak biztosította az olcsóbb villamosáram használatát. A kapcsoló órákkal (1933. szept.) a villamos áramkörök ki-, bekapcsolását végezték cl (pl. kéttarifás számlálóknál). A szövő szék-vetés számlálókat' (1934. jan.) a szövőgyárak gépein helyezték el. A vissz-watt-relais (1934. ápr.) jelző funkciókat látott el, ha a normális energiaszolgáltatási iránnyal ellenkező irányú energiafogyasztásra került sor. A terhelési határt jelző készülék (1935. márc.) pedig a nagyfogyasztók maximális terhelését mutatta. Ez utóbbi két típus gyártásával Magyarországon csak a Ganz foglalkozott. A Ganz számlálók képviselték a legjobb kontinentális típust. A legkönnyebb Ganz számláló 1,40 kg-ot tett ki, míg a német gyártmányok súlya 2,10 kg, a Landis cégé 2,40 kg volt. Csak az amerikai típusok előzték meg a Ganz gyártmányokat. Az 1920-as évek végétől gyártottak háromfázisú 3-4 vezetékes árammérőket is. Két illetve három egyfázisú ,,Bcl” típust építettek egy közös tengelyre. Készültek még hordozható visszatérítő-, egyenáram wattóraszámlálók, hitelesítő berendezések. Sőt kifejlesztették az „MD” precíziós egyenáramú számlálót az Elektromos Művek régi egyenáramú számlálóinak részleges kicserélésére. A 30-as évek közepén (1933) fejlesztették ki az ,,Up” jelű 1,6 kg-ot nyomó, 4-szeres túlterhelésű számlálót a hasonló jellegű 5 kg-os amerikai mérőkkel szemben. Az új elvek alapján szerkesztett számláló szinte forradalmat jelentett és az amerikai piac a jól bevált ,,Bd” típus mellett szintén megkedvelte. A gyártmányfejlesztésben éles verseny dúlt a konkurrens vállalatok közt. E harcnak egyik formája az ellenfelek találmányainak megvétele volt. A Ganz nem vetette cl ezt a módszert. A szabadalomsértés szintén megszokott jelenség volt a kapitalista vállalatoknál. A fékezett indulásé ún. visszatérítő számlálók gyártását a Ganz gyár 1930 októberében kezdte meg. A fékező darabot a számláló forgórészébe süllyesztett vasszegmen képezte. Az eljárást azonban Reich Ernő, az Engel cég főmérnöke, már 1930. március 29-én bejelentette és a szabadalmat 1931. januárjában közzétették. (105158 sz.) A Ganz 1931 —1934 között 1942 db számlálót gyártott jogsértően. Ezután a fékdarabot csak ráerősítették a forgórészre, ami azonban hátrányos megoldás volt. Oldalhúzás lépett fel és a konstansgörbe kedvezőtlenül alakult. Vissza kellett térni a Reich-féle megoldáshoz. Bláthy kénytelen volt beismerni, hogy a ,,Reich szabadalom sajnos jó”. Reich licenciajutalékot követelt, amit azonban nem fogadtak el. Inkább 1500 P-ért megvették Reich szabadalmát, amivel kielégítették korábbi követeléseit. A GYÁRTÁS A Fehérvári úti gyárbérlet és az ott végrehajtott beruházások (kb. 1 millió P) jó alapot teremtettek a további előrelépéshez. A gyártástechnológiáról tudjuk, hogy a vas-, sárgaréz és alumíniumlemezből és rudakból álló nyersanyagokat préselték (sajtolás, húzás), majd önműködő esz34
