Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
II. A hazai műszergyártás fejlődésének jellemző jegyei a két világháború között 1920-1944
3. í~. táblázat Év 1921 1926 1921 1926 1921 1926 1921 I 1926 Budapesti gyárak telepek száma vili. motorok telj. LE munkások száma fő termelési érték 1000 arany K elektrotechnikai 16 35 8 434 8 193 3 512 4 406 8 484 20 584 műszer gépgyárak 17 22 109 212 523 659 918 2 311 ossz. 93 139 33 990 40 923 20 123 18 397 53 314 91 827 (A táblázat összeállításánál nem vettük figyelembe a mérleg- cs hangszerkészítő cégeket, amelyeket a korabeli statisztikák szintén a műszergyártók közé soroltak.) Az órák, orvosi és egyéb műszerek, valamint a tudományos eszközök termelési értéke 1926-ban elérte a 2,3 millió arany K-t és ezzel tekintélyesen túlszárnyalta az utolsó békeév 1,7 millió K-t kitevő termelését. Az elektrotechnikai vállalatok 20,6 millió arany K értékű termelést mutathattak fel, amely alig valamivel maradt alatta az 1913. évi 21,3 millió K-s szintnek. Ez a fejlődés merőben elütött a fővárosi gépipari vállalatokétól, melyek az ország gépipari vállalatainak -^3%-át alkották. Termelésük nem haladta meg az 1913. évi teljesítmény 50%-át sem. A műszergyártó vállalatok fejlődésére jellemző, hogy a termelésnek kb. 20%-a került exportra, és hogy a vállalatoknak 1926-tól meg kellett küzdeniük a belföldön megjelenő tőkeerős külföldi konkurensekkel, amelyek számtalan esetben háttérbe szorították a hazai cégeket a rövid határidőre vállalt szállításokkal. A műszeripari fellendülés alapját a villamosítás és az ipari rekonstrukció előrehaladása teremtette meg. Az emiatt fellépő ipari műszerszükséglet a műszergyártók beruházási kedvét felkeltette. Az új beruházások pedig jelentékenyen növelték a termelékenységet. A műszergyártás fellendülése - furcsa módon - annak ellenére következett be, hogy a gépipari termelés messze az utolsó békeév színvonala alatt állt. A termelőberendezések elengedhetetlen korszerűsítése és az új termékek gyártásbavétele azonban még így is oly erős műszerszükségletet váltott ki, amelyet a hazai műszergyártó vállalatok - kapacitás hiányában - nem is elégíthettek ki. A műszeripari tőkebefektetések így gyorsan visszatérülő, rentábilis üzletnek ígérkeztek. A műszergyártó vállalatok kicsiny kapacitása miatt az átlagos munkáslétszám 1926-ban nem haladta meg a 28 főt és az elektrotechnikai gyárak kétharmada sem foglalkoztatott 50 főnél többet. Igaz viszont, hogy ezek a létszámviszonyok jellemezték a fővárosi vállalatok 70%-át. Az óra- és műszergyártás részesedése a budapesti gyáripari termelésből 1927-ben mindössze 0,31%-ot tett ki, az elektrotechnikai ágazaté pedig 2,92%-ot. Gépipari viszonylatban ez az arány 23° (), ill. 3% volt. Az alapvető ipari ágazatokban 1926-tól foganatosított beruházásokkal, 26
