Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
IV. A szocialista műszeripar alapjainak lerakása 1950-1963
megteremtették Gödöllőn. A vállalat napi 200c db fogyasztásmérőt készített a világháború előtti 200-250 db-bal szemben. Az árammérőgyári termelés alakulásánál nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy a vállalat a műszeripari termelés specializálásában is aktívan résztvett. Az 50-es években maga látta el szabvány műszertokokkal az EKM-t, az MMG-t és az Óragyárat. Ezt követően szintén igyekezett kooperációs kötelezettségeinek eleget tenni (Lámpagyár, MOFÉM). AZ ÁMGY KERESKEDELMI HELYZETE A vállalat exporttevékenysége - létesítése óta - számottevő volt. Az első években ennek érdekében gyakorta túlóráztak, sőt vasárnap is dolgoztak. A termelés oly mértékben függött a külföldi megrendelésektől, hogy a jóváhagyott termelési terveket állandóan módosították. Az export 1950-63 között több mint hétszeresére, míg a termelés közel ötszöfosérc nőtt. A kezdeti évek 30-35%-os export részesedési aránya 50-60%-ra emelkedett. Az export 1953-tól, az NE-mérő gyártásbavételétől rohamosan növekedett. A szovjet export 1954-ig uralkodó szerepet töltött be. Az Árammérőgyár az Elcktroimpex külkereskedelmi vállalat révén exportálta termékeit. Az Elektroimpex a biztos szovjet piacra építve - elmulasztotta azonban az egyéb piacok felkutatását. így 1955-ben, amikor a szovjet szállítások csökkentek - a vállalat rendelésállományát szinte hónapról hónapra kellett feltölteni, ami igen kiélezte a helyzetet. A belföldi igényeket a MIKÉV juttatta cl a vállalathoz. Az export 1956-ban 2OO0 (|-kal visszaesett, de 1957-re visszaállt a régi állapot. Az Árammérőgyárban 1957. május i-én állították fel a külkereskedelmi osztályt, amely átvette a METRIMPEX Külkereskedelmi Vállalat addigi tevékenységét. Az önálló exportjog elnyerésével új távlatok nyíltak meg. A partnerekkel való közvetlen kapcsolat a piackutatás új formáit alakította ki. Megkötötték az indiai gyár felépítésére vonatkozó szerződést is, ahová 1960-ban már az első berendezéseket leszállították. Az export alakulását a 13. sz. táblázat mutatja be. Az exportnövekedés üteme 1957-től lelassult. Az exportált árammérők kisebbnagyobb ingadozással 1960-ig kb. 50-50° ()-ban oszlottak meg a szocialista és tőkés reláció között. A szocialista államok közül a Szovjetunión kívül Lengyelország és Jugoszlávia jött elsősorban számításba. A tőkés partnerek közül Uruguay, Brazília, Görögország emelkedett ki, majd a Chandigar-i árammérőgyár létesítése után (1958) az indiai export is előtérbe került. A tőkés piacok között megemlítendő még Columbia, Cuba, Pakisztán, Szíria, Törökország, Marokkó, Portugália, Spanyolország, néhány nyugat-európai ország és tengerentúli állam. Piacoknak megmaradtak tehát a hagyományos délamerikai és közel-keleti országok. Az Árammérőgyár termelését 1960-ig a tőkés igények rapszodikus jelentkezése bizonytalanná tette. A viszonylag kevés versenytárgyalás csökkentette a szabadpiaci értékesítési lehetőségeket, amit kedvezőtlenül befolyásolt a szocialista országok versenye. 1958-ban pl. 1V2 évre elvesztették a görög piacot. Igaz, ellenében 3 kisebb piacot szereztek: Venezuelát, Máltát és Ceylont. 102
