Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - A festészettől örökölt műfajok - A portré

Levickíj: Orosz írók egy csoportja, 185? kiállításaikon retusált vagy színe­zett150 fényképek résztvegyenek. A fényképezőnek a negatívot is mellé­kelnie kellett a fotóhoz, hogy elosz­lasson minden — indokolt vagy alap­talan — gyanút. A színezett fénykép — a festők és fotóművészek tiltako­zása ellenére — rövid idő alatt mégis elnyerte a közönség kegyét. Ettől kezdve a retusőr és a kifestő a fény­képész nélkülözhetetlen munkatársá­vá válik. Minden felvételnél jelen van. Mialatt a fotográfus beállítja modell­jét, a kifestő gondosan jegyezget. Fi­gyelme a legapróbb részletre — a szem, a haj, a bajusz, a szakáll színé­re, a bőr árnyalatára — kiterjed. A lá­tottakat azután egy e célra kialakított és meghatározott kód alapján a való­ságnak megfelelő színekben igyeke­zett visszaadni.51 A megrendelő — néhány nappal a felvétel után — már gyönyörködhetett eredeti színekben pompázó, kartonra ragasztott, üveg alá helyezett és bekeretezett portréjá­ban. Az újdonsült portréfotográfus, aki néhány éve a hajdani miniatűrfes­tő társadalmi helyzetét irigyelte és az övével egyenértékű megbecsülésre áhítozott, a retus és a színezés segít­ségével egy évtized alatt elérte célját. Mint minden divatnak, a vizitkártya 95

Next

/
Thumbnails
Contents