Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig
(kifejezésmód) alakulását döntően befolyásolja. A fotóművészek jelentékeny hányada valamennyi műfajban alkotott. Sokan közülük viszont egy-egy műfajra specializálódtak. Kétségtelen, hogy a fotótörténet némelyiküket meghatározó személyiségnek tekinti a műfajok történeti fejlődésének ismertetésekor, míg másokról — akik több műfajban is azonos színvonalú alkotáso* kát hoztak létre — nehéz lenne egyértelműen megállapítani, hogy tevékenységük melyik műfajban tekint’ hető történeti szempontból is meghatározónak, sajátosnak és ebből adódóan az adott műfaj történetében korszakalkotónak. A fotóművészet fejlődéstörténetében a különféle műfajok nem töltöttek be , azonos szerepet. Voltak és maradtak ún. kiemelkedő jelentőségűek, amelyek a társadalmi-kulturális tényezők és a művészeti ág (belső) mozgástörvényei alapján a többinél jóval nagyobb befolyást gyakoroltak a fotóművészetre. A XIX. század folyamán ' e meghatározó érvényű műfajok közé • soroljuk a portrét, a tájképet, az élet? képet, az épületfelvételt és a riportkéj pet. A századfordulón a pillanatfelvé- tel, az aktfényképezés, a XX. század második évtizedében a divat- és a riportfotó játszik a többinél jelentékenyebb szerepet. A fényképek sokaságának műfajokba rendezését (osztályozását) az egyedi alkotásokban felfedezhető vagy feltételezett azonosságok és eltérések teszik lehetővé. A XIX. század fényképészeti szakirodaimának művelői ezeket az azonosságokat és eltérése' két elsősorban a fényképek témájáí ban (tartalmában) keresték és vélték 1 meglelni. így a század vége felé kialakuló műfaji besorolás a fényképen I látható témák vagy az alkalmazási ter rulet alapján történt. A műfaj megha-L tározásában az ábrázolásra, a kifejezési formára jellemző jegyek nem játszottak szerepet. E műfajalkotási kísérletsorozat eredménye az — a XIX. század fényképészeti szakirodaimának feltárása alapján alkotott és alább ismertetett — műfajrendszer, amely a műfajok kialakulásától (azaz az 1 840-es évek elejétől) a műfajok felbomlásáig (megközelítően az 1920-as évek elejéig) a fényképek észlelését, osztályba (műfajba) sorolását évtizedeken át meghatározta és irányította. Ezek a kategóriák történeti képződmények, amelyek e korszak elméletalkotásának képzetrendszerét tükrözik. 1. A téma alapján alkotott műfajok (ábécé sorrendben): akt; állatfelvétel; belső vagy intérieur felvétel; csendélet (a) virág, (b) gyümölcs, (c) vegyes; csoportkép; divatfotó; erdő (= természetfotó); eső; esti felvétel; éjszakai felvétel; életkép (= zsánerkép); építészeti felvétel; fák ( = természetfotó); gyermekfelvétel; halak; hegyek; hó; Hóid; jelmezfelvétel (= kosztümös felvétel); jég; kod; légi felvétel; madarak; műtárgy fotó (= reprodukció); növények ( = természetfotó); panorámafel vétel; pillanatfelvétel; portré (a) fekvőkép, (b) mellkép, (c) térdkép, (d) egész alakos felvétel, (e) ülőkép, (f) pároskép; reklámfotó; riportfotó; rovarok; sajtófotó; fotósorozat; sportfotó; színházi felvétel; szobafelvétel ( = belső felvétel); sztereófelvétel; tájkép; táncfotó; tárgy fotó; természetfotó; tél; trükkfelvétel (beleértve a montázst is); városfotó; virágfelvétel ( = természetfotó); viz. 2. Az alkalmazási terület alapján alkotott „műfajok": bűnügyi, orvosi; tudományos; hadi; csillagászati; infravörös; néprajzi; műszaki; mikro- és makró-fényképezés. Kíséreljük meg ezt, a XIX. és XX. szá-69
