Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig
zad fényképészeti szakirodaimában felfedezhető műfajtipológiát oly módon rendszerezni, hogy nyilvánvalóvá váljanak a műfajokat megkülönböztető lényeges jellemző jegyek, valamint az osztályozás mögött megbúvó, munkáló szemlélet, az, amelyik ezt a műfaji kategóriarendszert kialakította és ebben gondolkodott. Feltevésünk tehát az, hogy e műfaji kategóriák a képek témájában mutatkozó különbségek elvonatkoztatása és értelmezése révén születtek. Nyilvánvaló, hogy a különféle kategóriák kialakításakor a fényképészet mindenkor adott, de korszakonként más és más technikai lehetőségei és művészetszemlélete szolgáltatta az alapot. Egy-egyprobléma megoldására olyan szabályrendszertalakítottak ki, amelynek következetes érvényesítése az adott műfajba sorolható képeket eredményezte. E képek minden tekintetben kielégítették az adott műfaj kritériumát. Mindenfajta osztályozás feltevések alapján kísérli meg tárgya leírását. Tekintsük tehát feltevéseknek a már meglevő műfaji definíciókat és induljunk ki ezekből. Melyek azok — a tartalom síkján azonosítható — jegyek, amelyekkel egy-egy műfaj — kielégítő módon — leírható és amelyeknek rendszerezése alapján maguk a műfajok is rendszerbe — műfaj tipológiába — szedhetők? Minden tipizálási (azaz tipológia-alkotási) kísérlet célja az általánosítás, így a fotográfia műfajelméletének kialakítására irányuló kísérlet is arra irányul, hogy a fényképek sokaságára (azaz egynél több fényképre) jellemző jegyeket számba vegyük és e jegyek alapján típusokat (műfajokatfénykép-osztályokat) alkossunk, avagy megpróbáljuk felfedezni a rendszert a XIX—XX. század e nem tudatos, műfajalkotási kísérleteiben. A típus (vagy osztály) azokat az általános, a valóságban nem létező, a valóság elvonatkoztatása folytán alkotott jegyeket tartalmazza, amelyeknek jelenléte szükséges ahhoz, hogy egy fotót egy adott műfajba tartozónak ítéljünk. A típus fogalmát minden tudomány a maga módján és szükségleteinek megfelelően határozza és tölti meg tartalommal. A fogalom megfelelője az általános, amely az egyedi ellentéte. A típus (az általános) az egyedi jellegzetes vonásainak összefogásán alapul, azokat tükrözi. Azon egyedek osztályát jelöli, amelyek bizonyos jellemző jegyeiket illetően azonosak vagy az azonossághoz közelítő hasonlóságot mutatnak. Helyettesítsük be a típus fogalmát a műfaj fogalmával (az általánossal, az elvonttal, amely az elemző alkotó tevékenységének eredménye) és az egyedit a fényképpel (az esetlegessel, a maga egyediségében sajátossal és azonnal világossá válik nemcsak a műfajok mibenléte, de a műfaj fogalom alá tartozó egyedek, az osztályhoz tartozó, az osztályra jellemző közös jegyekkel rendelkező alkotások műfajhoz fűződő viszonya is. Emeljük ki — elméletben — az egy adott (feltételezett) műfajhoz (pl. az állatfelvételhez) tartozó egyedek (fényképek) közös jegyeit és — elvonatkoztatásuk révén — megkapjuk azokat a sajátos, csak erre az adott műfajra jellemző vonásokat, amelyek e műfaj (osztály) alá tartozó valamennyi állatfelvételen közösek és amelyeknek jelenléte alapján ebbe (az adott) műfajba sorolhatunk valamennyi állatfelvételt. A műfajok kialakítása nemcsak a megegyező jegyek azonosításával és kategorizálásával történik — tehát annak megállapításával, hogy e jegyek jelen vannak-e ( + ) az adott ké-70