Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására
ugyminiszter úr által beterjesztett törvénytervezet rövid és egyértelmű helybenhagyását. Hosszas töprengés után azonban arra az egyöntetű véleményre jutottunk, hogy az önök becses megbízása más irányú kötelezettséget is ró ránk Egyetértünk azzal, hogy a nemzet anyagi megbecsülésben részesítse azokat a feltalálókat, akiknek érdekeit a szabadalmakra vonatkozó fennálló törvények nem védik eléggé Midőn azonban ez irányban elkötelezzük magunkat, kifejezésre kell juttatnunk, hogy milyen mértéktartással járunk majd el a jövőben Ha e zseniális felfedezést, amelynek jövőjéről ma döntenünk kell, minden részletre kiterjedő, alapos vizsgálatnak vetjük alá, úgy az elbátortalanítja majd a középszerű sikerhajhászókat, akik — minden bizonnyal — megkísérlik, hogy Önök elé tárják közönséges és jövőt nélkülöző tanulmányukat Ma bebizonyíthatjuk, hogy mily magas követelményeknek kell megfelelnie egy, a nemzet elismerésére és jutalmazására igényt tartó találmánynak ( ■) E rövid bevezető megvilágítja önök előtt, hogy mely célok vezettek bennünket, midőn vizsgálatnak vetettük alá a kérdéses találmányt Arra kerestünk választ, vajon Daguerre úr eljárása kétséget kizáróan felfedezés számba megy-e ? Vajon e felfedezés tesz-e — és ha igen, minő — szolgálatot a régészetnek és a képzőművészeteknek? Elterjedhet-e a jövőben széles korben és remélhetjuk-e, hogy a tudomány is hasznot húz majd belőle? (...) Anélkül, hogy bármi olyat felfednék, amelynek a találmány elfogadásáig és a törvénytervezet megszavazásáig titokban kell maradnia, annyit elárulhatok, hogy az a hordozó, amelyen Daguerre úrnak a fény közreműködésével a természetből megörökített csodálatos ábrái láthatók, egy vékony ezüstréteggel bevont rézlemez. A gazdaságosságot és az utazás közben fényképezők szempontjait tekintve, bizonnyal kívánatosabb lett volna, ha papírt használ Az ezüstnitráttal vagy ezüstkloriddal átitatott papír képezte ugyanis az első szubsztanciát, amelyre Daguerre úr választása esett A papír azonban nem volt kellőképpen érzékeny, a képek zűrzavarosak, az eredmények bizonytalanok. A fedetlen felületek fedetté és a fedettek fedetlenné történő átalakításának műveletében gyakran tapasztalható zavaró mellékkörülmények idővel elkedvetlenítettek még egy olyan kipróbált művészt is, mint amilyen Daguerre úr. Ha ezen az úton haladt volna tovább, fényrajzai minden bizonnyal egy ritkasággyűjtemény értékes darabjait képeznék ma, de valószínűleg sosem kerültek volna önök elé, hogy további sorsukról döntsenek. (...) Daguerre úr jelen módszere sikerét annak a hihetetlenül vékony, valósággal hártyaszerű rétegnek köszönheti, amellyel lemezét beborítja. (...) A Daguerrotypia készítése semmiféle olyan különleges ismeretet nem igényel, amellyel bárki ne rendelkezne. Sem rajztudás, sem kézügyesség nem szükségeltetik hozzá Pontról pontra betartva néhány egyszerű előírást, aligha akad bárki, akinek ne sikerülne éppúgy e képek elkészítése, mint magának Daguerre úrnak. (. ) Megkíséreltük felvázolni ónok előtt, milyen előnyökkel kecsegtet Daguerre úr találmánya. (...) Szeretnénk, ha osztoznának meggyőződésünkben, mert az alapos, szinte túlzottan körültekintő vizsgálaton nyugszik, amelyre az Önök felhatalmazása és bizalma kötelezett bennünket Még ha megesett volna, hogy félreismerjük Daguerre úr találmányának horderejét, meggyőzhetett volna bennünket az ellenkezőjéről az a tény, hogy mily sietséggel csaptak le külföldről egy-egy tévesen közölt vagy megítélt időpontra, adalékra, a legapróbb ürügyet is felhasználva arra, hogy elsőbbségünket e téren kérdésessé tegyék; hogy magukénak mondhassák ezt a gyönyörű virágot, amit a fényképezés jelent és a dicsőséget jelentő felfedezések csokrát színesítsék vele. (...) E felfedezést Franciaország az első pillanattól pártolta Büszke rá, hogy a világot megajándékozhatja vele. (. . .)" (Daguerre: 1839: 9—29 ) „Az Akadémia épülete előtt kíváncsiskodók tömege gyűlt össze — emlékezik a szemtanú — ama emlékezetes ülés napján, amikor végre nyilvánosságra hozták az eljárás lényegét Két órával az ülés megnyitása előtt érkeztem az épülethez, de már nem jutottam oda be A tömeg — velem együtt — kíváncsian várta az épületből ki49