Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
Kísérletező művészek és művészi kísérletek - A kotyvasztott fénykép
Jegyzetek 1 A vitában felszólaló fotóművészek megbélyegezték az RC (az angol resin coated = műanyaggal bevont kifejezés rövidítése) vagy PE (mindkét oldalon polietilénnel bevont) papírok minőségét. Kétségbe vonták, hogy ez azonos a hagyományos, ún. baritpapírokéval. Azt állították, hogy kidolgozása nehezebb. Idővel a kép sárgul, kifakul, a műanyagréteg leválik, repedezik, merev és törékeny lesz. A műanyag bevonat előnye viszont — érveltek a nyersanyaggyártók, hogy az oldatok csak a felületébe hatolnak, az emulzió a gyors előhívás érdekében vegyszereket is tartalmaz; tökéletes sík fekvést, ad a papírnak, nem egészen egy perc alatt száraz, hibátlanul fényes. A Kodak cég képviselői ráadásul biztosították a fotóművészeket — a piac alakulásának várható tendenciáját ismerve —, hogy tíz éven belül nem vonják ki a forgalomból a hagyományos másolópapírt. (Míg 1 950-ben a felhasználók 50%-át a kedvtelésből fényképezők és csak 25%-át a hivatásosok alkották, ez az arány 1985-re pontosan ellenkezője lesz az 1 950-esének. [Dieuzaide, Jean : Le papier RC Zoom, 65(1 979) 90—93.] 2 Kotyvaszt, azaz „vegyszert különféle elemekből összekever" (MNyÉSz, IV :356). 3. Mint a japán Shinkichi Tajiris és az amerikai Grant B Römer (1946) (Salbitani: 1978:12:20—21 ; Caméra, 1979:2:5—8.) 4 Ezt használja az amerikai James M. Reilly (1946). (Caméra, 1979:2:19—24.) 5. Platina-papírra dolgozik a francia Louis Nadeau. (Álmodozás. 1976—1977), az amerikai Irving Penn. (Világok egy kis szobában), George Tice 1938, Betty Hahn és Nancy Rexroth (Salbitani :1 978:11 : 23—24; Lewis: 1977:84—85). 6. A palládium a platináéhoz hasonló fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik. A platina-másolat ezüstszürke árnyalatai viszont a palládium-kép meleg feketéből szépiába hajló tónusainál jóval hidegebbek. Az eljárást (és termékét, a palladiotípiát) az angol William Willis (1841—1 923) dolgozta ki. Mai felhasználói között találjuk az amerikai Carlos Richardsonx (1951) és George Tice-X (Mező, 1968) (Salbitani :11 :25.) 7. Az eljárást a francia Théodore-Henri Fresson dolgozta ki 1890-ben. A kollodiumhoz — színezékként, pigment gyanánt — porrá tört faszént kevert és ezt vitte fel a káliumbikromáttal érzékenyített zselatinrétegre. Fresson utódai — Edmond és Pierre — vezették be 1952-ben a többszín-eljárást és ma is ők készítik a francia John Batho és a spanyol Jósé Ortiz Echagüe tökéletesen kivitelezett, egyedi színvilágé pigment-másolatait. 8 A pigment-másolattal rokonítható rezinotipiát az olasz Rodolfo Namias (1867—1938) tette ismertté 1922-ben. A színezéket gyantába keverte. A másolat színei ezáltal áttetszőbbekké váltak, mint a közönséges pigmenteljárással készült képeken. 9 Ma egyike az újra felfedezett és kedvelt eljárásoknak, mert a legtöbb szabadságot biztosítja a fényképező'számára a színek alakításában. Művelői között találjuk az amerikai Abda Fish ConinX és Betty Hahnx, az Angliában élő Mari Mahr-t, a német Benno FriedmanX, a kanadai Stephen Livickex (1946) (Salbitani :1 2 75: Scimé: 73; Photographie 7 977/ 7 978.63—66; Caméra, 1979:2:27—30; 1980:8:23— 24.) 10. Az ún. Kwik-Print egyike a nyomdatechnikából kölcsönzött és a képek másolására szolgáló eljárásoknak. 1941-től ismeretes, de a fotográfusok közül elsőként csak 1971-ben használta fel az amerikai Scott Hyde. Voltaképpen egy műanyaghordozóra (polivinilre) készített, kontaktmásolassal előállított gumimásolat. A kép részletgazdagsága — miként erről népszerűsítője, az amerikai Bea Nettles munkái is tanúskodnak — felülmúlja a rokoneljárással készült fotókét (Nettles:1977: 31—38) 11. A spanyol Joaquin Pia Janini (1 879—1 970), az olasz Carlo Matis, a hol-369
