Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
Kísérletező művészek és művészi kísérletek - A kotyvasztott fénykép
land E. J G Schermerhorn, az ugyancsak holland Kőért és Nelly Poppen sorolható mai felhasználói közé (Salbitani :11 37— 38, 40—41 ; Caméra, 1 980:1 2). 12. A szerves vassók fényérzékenységén alapuló azon másolóeljárások egyike, amelyekben az előhívó oldat összetételének változtatásával a kép — amelyet a másolás után előhívó oldatban erősítenek — színe módosítható. A papír érzékenyítéséhez ezüstnitrátot és vasoxalátot tartalmazó oldatot használnak. A kallitípia kékesfekete színét végül a bóraxot, Seignette-sót és kálium-dikromátot tartalmazó előhívó oldatnak köszönheti, míg a vele rokonítható szépia-eljárás során a vas-ammónium-citrátból, citromsavból és ezüstnitrátból álló oldattal érzékenyített papíron sötétbarna kép keletkezik. Ha az oldatban a citromsavat vasoxaláttal helyettesítik, a másolat színe a fekete irányába tolódik el. Ha mély (sötét)kék másolatot kívánnak, az oldatot vas-ammónium-citrátból, káliumhipermanganátból és vörosvérlúgsóból keverik. A kallitípia másolóeljárás elve régi és sok tekintetben azonos John Herschel 1842-ben felfedezett argentotípia-eljárásával. Hitelt érdemlő források is eltérnek bevezetésének időpontját illetően. Eder szerint 1889-ben, Cassel Cyclopaediája szerint 1899-ben alkalmazta először névadója, az angol W. W. J Nichol. Kései változata az ún. Van Dyke-eljárás, amellyel — vas-ammónium-citrátot, borkősavat és ezüstnitrátot tartalmazó előhívóoldatban fürösztve — mélybarna színű képek készíthetők. (Eder:543; Cassel's Cyclopaedia :108, 314; Nettles:28—29.) 13. A pinatípía (a görög pina, pinakosz = - festmény, kép szóval alkotott kifejezés) fekete-fehér vagy színes képek előállítására szolgáló közvetlen pozitív eljárás. A francia Léon Didier kísérletei után a német Ernst König (1869—1 924) tökéletesítette és vezette be 1 905-ben. Valaha szemcsementes dupnegatívok és diapozitívok előállítására használták. Ma kevesen dolgoznak ezzel az eljárással, köztük az amerikai Kenda North és a francia Serge Lutens (1942). A savas színezékek vizes oldatában a képszerűen— a fotográfiai képnek megfelelően szelektíven — cserzett (többnyire dikromátos) zselatinrétegnek csak cserzetlen részei duzzadnak és szívják fel a színezékoldatot. Színes papírképek előállítása során a színkivonat-diapozitívokról másolatokat készítenek és a képeket sárga, bíbor, kékeszöld színezékek vizes oldatába áztatják, majd egymás után átnyomó papírra préselik őket (Eder:476, 649; Cassel's Cyclopaedia :542 ; Salbitam 1 2 :70—71 ; Photography Annual 1980/1981. Ziff-Davis, New York, 1980:57, 60—62.) 14. Pácos színezés nek azt, a többnyire zselatinrétegek színezésére szolgáló eljárást nevezik, amelyben a színezékek maradandó rögzítését pácanyagok — a bázikus színezékek megkötésére alkalmas kémiai szerkezetű vegyületek — segítségével érik el, amelyek a bázikus színezékkel oldhatatlan pigmentet, pácfestéket alkotnak. A fényképek ezüst felületét alakítják pácanyaggá, majd bázikus színezék — amely oldatából tanninnal kicsapható — híg vizes oldatába áztatják, amikor is a színezék megkötődik 15. Az 1945-ben bevezetett Kodak nemes színes papirkép (Dye Transfer)-eljárás során — 1949 óta Pan Matrix film segítségével — három pozitív relief képet állítanak elő közvetlenül színes negatívfilmről. Az elsőt sárga, a másodikat bíbor, a harmadikat kékeszöld színezék vizes oldatában színezik, majd egymás után átnyomó papírra préselik őket. 16. „Egy hangulatot, egy légkört szeretnék megidézni a szépia színnel. Azt hiszem szépiában látjuk álmainkat, mert az álom régi emlékekből táplálkozik. Hagyomány, hogy a szépia a múlt színe." (Salbitani :12 36.) 17. A képek árnyalata, színvilága, színöszszetétele a híg vizes pácoldatok összetételétől és számától függ, A vörösvérlúgsó és brómkáli keverékével kezelt fekete-fehér kép sárgásbarnává; az uranil-nitrát, a vörösvérlúgsó és salétromsav keverékével kezelt barnásvörössé; a nátrium-szulfid és szelénium keverékével kezelt bíborszínűvé ; a nátriumcitrát és vastimsó keverékével kezelt kékesszínűvé; az előbb vörösvérlúgsó és ammónia, majd vasklorid, vanádiumklorid és sósav keverékével készült fürdőben kezelt zöldes színűvé válik. 18. „A kémigram — írta Cordier az 1956-ban alkotott fogalom meghatározásakor, 1936-ban — a vegyszerek hatására 370
