Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
Kísérletező művészek és művészi kísérletek - A kotyvasztott fénykép
zuálisan mégis sokatmondó, új képtípust teremt. A véletlen, a fotokémiai folyamatok ellenőrizhetetlen, előre ki nem számítható végeredménye fontos, befolyással bíró tényező. Nemcsak a kémigramák, de a francia Jean-Pierre Sudre22 és Denis Brihat23 oxidációinak, illetve az olasz Antonio Migliori pirogram'\a\naV.2A alakításában is döntő szerepet játszik. Oxidálással egyetlen kép két azonos eredetű, de megjelenésében eltérő — egy tónusaiban gazdag és egy „lemeztelenített" — struktúra (alakzat) hordozójává válik. A speciális összetételű oxidáló fürdőből25 kikerülő, eredetileg növény- és levélalakzatokat ábrázoló felvételek kristályszerkezetű, fehéren csillogó, szabályos, maratással kifehérített ábrákká válnak, amelyeken a vakítóan fehér részletek éles kontrasztot alkotnak az oxidálttal összemásolt eredeti mély feketéjével vagy vöröseivel, zöldjeivel, kékjeivel. A pirogramok az exponálatlan filmnyersanyagra vagy egy már exponált és előhívott negatívra gyakorolt hőhatásra, beégetéssel formálódnak más módon elérhetetlen, a fényérzékeny felület hordozta — a hő intenzitásától, a hőforrás távolságától függő és ezért pontosan sosem ismételhető — egyedi alakzatokká.
