Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

Kísérletező művészek és művészi kísérletek - A kotyvasztott fénykép

Cordier: Cím nélkül, 197? között válogathatott, a második vi­lágháborút követően a választék há­rom — fényes, félfényes, matt — pa­pírtípusra csökkent, mai utóda pedig mindössze egyet, az RC-papírt találja a boltokban. ■? A fényképezők tömegét — köztük a fotóművészek jelentős hányadát —a kifejezés anyagának, a téma hordo­zójának elszegényesedése egyáltalán nem vagy csak alig izgatja. Akad azonban ma is jó néhány kísérletező, akiket e gyors, nyugtalanító és már­­márvégzetes unformizálódás ellenál­lásra késztet; akik a fénykép forma­nyelvének megújulását — legalábbis annak egyik lehetőségét — anyagá­nak, a kifejezés hordozójának meg­újításában látják. Ók maguk kotyvasztják2 vegyszerei­­; két, nyúlnak apáik, sőt nagyapáik di­* vatjamúlt eszközeihez, folyamodnak eljárásaikhoz. Felfedezik a dagerroti­­t pia3, az aibumin-papifi, a platina-5 t és palládium-papi fi előnyeit; a pig­ment-másolást és annak módosított változatait, a Fresson-eljárást7 illetve a méltánytalanul feledett rezinotipi­­át8', a két- vagy többszínű gumimé - soiás9 és annak korszerűsített válto­zata, a Kwik-Print eljárás10, a brómo­­laj-átnyomás11 mindig egyedi, utá­nozhatatlan szépségét. Más színvilág, színárnyalatok, szín­hatás után kutatnak, mikor a kallitípi­­ávaP2, a pinatípiávaP3, a pácos szí­nezéssel^4, a nemes színes papírkép el/árássaP5 kísérleteznek. Ezek az eljárások valaha — alkotók­nak és közönségnek egyaránt — sok örömet szereztek és lehetővé tették — a véletlennek kiszolgáltatva — egyediségükben utánozhatatlan mű­vek létrehozását. Idővel a megmun­kálás igényessége veszített értékéből és előtérbe került a látásmód — és vele együtt a tárgy — túl-, a kidolgo­zás lebecsülése. A kifejezésmód me­­chanizálódott, az alkotó eszköze, tar­tozéka lett és nem irányítója. A töké-I t 365

Next

/
Thumbnails
Contents