Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
Kísérletező művészek és művészi kísérletek - A kotyvasztott fénykép
Groebli: Cím nélkül, 196? letesedő technika feleslegessé tette a mesterség és az eszközök ismeretét. A fényképező fokozatosan elidegenedett tevékenysége eredményétől és hajlamossá vált abban (annak lényegét) csupán a téma felfedezésében és megörökítésében látni. A kotyvasztás mai hívei a téma és az egyeduralkodóvá vált brómezüst-kép zsarnoksága alól menekülnek a múlt kipróbált eljárásaihoz, de megváltozott szemlélettel teszik, új kifejezési eszközöket keresve bennük. Nem utánzásról van szó. A kísérletezést — amely minden időszakban a fénykép formanyelvének megújítását szolgálta — kívánják jogaiba visszahelyezni, a váratlan eredménnyel kecsegtető fotokémiai folyamatokat az alkotómunka szolgálatába állítani. Valamennyien a ma megszokottól eltérő esztétikai élményt nyújtják, mindannyian a kifejezés határait tágítják. A mai fényképező gyakorlatában a 366 régi eljárások más funkciót kapnak, mint amelyet valaha betöltötték. A népszerűbbek egyikét, a pácos színezést— a műveletsor utolsó láncszemét — hajdan csupán a pozitív kép élettartamának növelése érdekében alkalmazták. Ma — erről ékesszólóan tanúskodik David Hamilton világsikere — egy szemléletmód kifejezésére, egy, a fotóművész teremtette világ hangulatos és hangulatkeltő eszközeként szolgál: pácolással festi vörösre, vörösesbarnára képeit az amerikai Leslie Krims, illetve a francia Denis Brihat; szépiaszínűre az amerikai Jane Schreibman, a spanyol Joan Fontcuberta16 és a cseh Juráj Lipták (1949); kékeszöldre Bea Nettles, kékre az amerikai Elisabeth Lennard.17 A belga Pierre Cordier kémigram\á\val18 különleges rangot vívott ki magának Európában az elmúlt két évtized folyamán. Míg a „hagyomá-
