Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

A fotográfiától a fotóművészetig - Eszközök és eszközteremtők - Sziluett és fizionotrász

A díszletek megteremtéséhez és felvázolásához Daguerre — egyebek mellett— a camera obscura segítségét is igénybe vette. Azzal kísérletezett, miként lehetne a képeket optikai úton előállítani és maradandóan rögzíteni, megörökíteni. Felvevőgépeit, lencséit, mindennemű optikai felszerelését Charles-Louis Chevalier-ná\ (1804—1859) szerezte be, annál, aki Niépce-t is ellátta. Az optikus indiszkréciója vezette Daguerre-t Niépce nyomára. Mivel saját kísérletei jószerivel nem sokat haladtak előre és — felesége tanúbizonysága szerint— éjszakákon át álmatlanul gyötrődött, Daguerre végül úgy döntött, hogy kapcsolatot teremt Niépce-szel, azzal a burkolt szándékkal, hogy annak eredményeit a maga kutatásában gyúmölcsöztesse majd. 1 826 januárjában levelet intézett Niépce-hez. Niépce nagyon tartózkodónak mutatkozott. 1827-ben találkoztak ugyan Párizsban, de csak az első levélváltás után majd' másfél esztendővel küldött Niépce Daguerre-nek egy héliográfia-nyomatot. Mindketten titkolóztak. Mindkettő a másik féltől várta, hogy eredményeiről bizonyítékot szolgáltasson. 1829. december 14-én Niépce — legyőzve ellenérzését — hajlandónak mutatkozott, hogy szerződésben kötelezzék el magukat az együttműködésre. A szerződés tíz esztendőre szólt és kimondta, hogy ismereteiket megosztják és közös vállalkozást létesítenek, amelynek célja Niépce találmányának kereskedelmi értékesítése és a bevételt kettőjük között egyenlő mértékben osztják fel. A vállalkozás meglehetősen előnytelen volt az egyik és nagyon előnyös a másik fél számára. Niépce-t arra kötelezte, hogy feltárja Daguerre előtt a héliográfia-eljárást, míg Daguerre — akinek, bár erről Niépce mit sem sejtett, 1830-ig egyet16

len, optikai úton nyert képet sem sikerült rögzítenie — tapasztalatait és buzgalmát tudta csak felajánlani. Mivel más módszerrel ért célt, mint amellyel Niépce nyomdokán elindult, Daguerre úgy érezte, hogy saját felfedezése kétségkívül jelentős mértékben módosította, sőt tökéletesítette a héliográfiát. Ezért — a szerződésekben rögzítettekkel ellentétben — követelte, hogy az új eljárást róla nevezzék el. Isidore Niépce eleinte hevesen tiltakozott ez ellen, de amikor Daguerre azzal fenyegette meg, hogy különválasztva bocsátja a nyilvánosság elé Niépce és a saját eljárásánek leírását, engedni kényszerült. Belátta, hogy senkit sem érdekelne — kereskedelmi célokra történő kiaknázás végett — a lassúbb eljárás. Ráadásul világossá vált előtte, hogy Daguerre csak a feltaláló dicső szerepkörére vágyik és a kereskedelmi értékesítésből származó hasznot hajlandó egyenlő részben megosztani vele.14 Négy évvel később, mielőtt még a közös vállalkozás beválthatta volna a hozzáfűzött reményeket, Niépce meghalt. Fia, Isidore továbbra is együttműködött Daguerre-ral, de * csak újabb két esztendő elteltével, 1835-ben sikerült Daguerre-nak az igényeit kielégítő eljárásra rátalálni. 1831-ben felfedezte, hogy jódgőz kezeléssel az ezüstlemez fényérzékennyé tehető. Ez az ezüstlemez azonban még nem volt elég fényérzékeny ahhoz, hogy megőrizze a képet. Ajódgőzzel kezelt ezüstlemezt sötétkamrába helyezte és hosszú időn át megvilágította. Halvány képet kapott ugyan, de kis idő múltán ez is eltűnt. 1835-ben végre rámosolyog a szerencse. Sok feltalálóhoz hasonlóan, őt is a véletlen segíti hozzá, hogy felfedezze: a higanygőz előcsalja a látens képet és azt nátriumtioszulfáttal rögzíteni is tudja.

1