Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A fotográfiától a fotóművészetig - Eszközök és eszközteremtők - Sziluett és fizionotrász
Niépce: Csendélet, kb. 1830 és ez a héliográfia sebezhető pontjának bizonyult, eleve meghiúsítva elterjedését. Húsz évvel Nicéphore Niépce halála után, 1853-ban, unokafivére, Abel Niépce de Saint- Victor (1805—1870) — néhány módosítás bevezetésével — jelentősen csökkenti az expozícióhoz szükséges időt. A szabadban mindössze néhány, a sötétkamrában pedig tíz-tizenöt perc megvilágításra van szükség.12b Újabb két esztendő elteltével Nicéphore Niépce álma valóra vált: sikerült fényképet készíteni, gravírozni és korlátlan mennyiségben papírnyomatokat húzni le róla.12c Ezzel igazolódott a héliográfia feltalálójának eredeti elképzelése. Eljárása tökéletesíthető és elvezethet egy, a gyakorlatban is könnyen és haszonnal alkalmazható másolóeljárás kialakításához, amelyben már maga Nicéphore Niépce sem hitt többé, miután Daguerre törekvései ismertté váltak számára. Kétségtelen, Nicéphore Niépce-é az érdem, hogy a világon elsőként sikerült maradandó fényképet előállítania, sőt, nevéhez fűződik az első fotolitográfiai eljárás felfedezése. Viszont vitathatatlan, hogy Daguerre volt az, aki az első, széles körben elterjedt fényképészeti eljárást kidolgozta. Ez az eljárás azután több mint egy évtizeden át uralta a világ valamennyi fényképészeti műtermét. A dagerrotípia Louis-Jacques-Mandé Daguerre (1787—1851), festő, díszlettervező és kivitelező 1822-ben megnyitotta Párizsban a Diorámának elnevezett látványosságot.13 Egész Párizs lázban égett. Mindenki látni akarta az óriási, átlátszó díszletekkel rendezett, a valóság illúzióját oly híven visszaadó „fénybemutatót". A Dioráma, amely mások számára csak pompás látványosság, szórakoztató időtöltés volt, Daguerre-t eredeti elképzelésétől távoleső területre vezette el. 15
