Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - Tájkép, város- és épületfotó
Angerer: Manuc fogadója 1 856-ban csupán a fényképeken látható, sokszor elérhetetlen világ formálta át az olvasók, nézők szemléletét, de az a mód is, ahogy az új médium a valóságot látvánnyá, nem egy esetben látványossággá, ritkán látomássá tette. Átalakította az olvasók, nézők látásmódját, megtörte az évszázados konvenciókat, amelyekkel a vizualitásra, a látványra építő művészeti ágak mondanivalójukat kifejezték. A vizuális ábrázolásmód hagyományai, konvenciói megkövetelték a művésztől, hogy az ismeretlent, a szokatlan látványt ismert, megszokott formákban közvetítse, a látottat hozzáidomítsa a közönség valóságszemléletéhez, ismeretanyagához, voltaképpen annak a valóságról alkotott sztereotípia rendszeréhez. A mechanikus leképezési mód mindezt lehetetlenné tette. A fénykép csak azt ábrázolta, amit a fényképező (a) valóban látott. A fotográfia kitágította a megismerhető határait, lerombolta a valóság eszményítésére szolgáló művészi konvenciórendszert. Nemcsak az új ismeret, de talán még inkább a fényképezés teremtette új látás- és szemléletmód a hű kifejezője a fotográfia kultúraalakító hatásának. A táguló világot a sorozatosan, egyre gyakrabban megjelenő albumok, fényképek az írásnál hívebben közvetítették az olvasókhoz. E tehetős olvasóréteg majd mindegyik tagja — miként említettük — maga is gyakorta és rendszeresen utazgatott, ahogy ezt Felice A. Beato (1825?—1903) és James Robertson is tette. Az angol Robertson és a velencei születésű, de angol állampolgárságot szerzett Beato Málta szigetén találkozott 1850-ben. Úgy döntenek, hogy a továbbiakban együtt dolgoznak. Robertson mögött már jelentős fotográfus múlt áll. Bejárta Egyiptomot és Görögországot. Előbb káloti-136