Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - A festészettől örökölt műfajok - A portré
Jegyzetek 1 A portrét gyakran — és helytelenül — az arcképpel azonosítják Holott a portré fogalmának van egy, számunkra jóval kifejezőbb jelentése is (képmás), amely tökéletesen fedi azt a műfajt és tevékenységi formát, amelyet a XIX és a XX. század fényképészeti szakirodalma a portré szóval, a portréfényképezés fogalmával jelöl Olyan műfaj (az alkotások osztálya), amely több (alosztályt képező) alfajra bontható. A portré a XX. század második évtizedének végéig a fotóművészet legrangosabb műfaja (Moholy :1 66) Az 1920-as évektől kezdődően a portréfényképezés történeti jelentősége és a fotóművészet változásában, alakulásában korábban játszott meghatározó szerepe, befolyása megszűnik. A portréfényképezésre ezt követően is épül néhány kivételes alkotói életmű, de ezeknek száma és súlya a fotóművészet későbbi történetében nem szűnik csökkenni. 2 A kiváló üzleti érzékkel megáldott Daguerre 1839 végén személyes megbízottat küld az Egyesült Államokba. Feladata Daguerre találmányának értékesítése és népszerűsítése. Francois Gouraud — a megbízott — egy forrongó Amerikába érkezik. A társadalom rétegződése még korántsem végleges, időről időre változik. 1840— 1860 között — a dagerrotípia virágkorában — az Egyesült Államok egy alapvetően mezőgazdaságra épülő társadalomból ipari országgá válik. Hatalmas lendülettel kezdenek a vasútépítéshez. A városok terebélyesednek, aranyásók serege ered a sárga nemesfém nyomába, szekérkaravánok indulnak Nyugatra. Az amerikai társadalom a fotográfia terjesztőinek is korlátlan lehetőségeket kínál. A műtermekben tízezer számra készültek a dagerrotípiák, vándorfényképészek hada járta az utakat. Ha 1850-re vonatkoztatva pontatlan is már kétezer dagerrotipista működéséről beszélni (Freund:31), hiszen — a hivatalos adatok szerint — mindössze 938-ra rúg számuk (U S. Decennial Census Reports: Taft :61), egy évtizeddel később számuk már eléri, sőt rövidesen meghaladja a kétezret. A dagerrotípia népszerűségét igazán azonban egy másik adat bizonyítja. Az ötvenes évek elején — a huszonhárom milliós összlakosságot tekintve— évente három millió felvételt készítettek az amerikai portréfotográfusok (Taft :76). 3. Az optikai eszközök tökéletesítése nyitotta meg a sort. Pierre Armand Séguier (1803—1876) már 1839-ben olyan készüléket szerkesztett, amely Daguerre gépének mindössze egyharmadát nyomta (C R : 1 839:560), bár súlya még így is tizennégy kiló körül járt. A korszak elismert optikai szaktekintélyei, Chevalier, Soleil, Lerebours, Búron, Montmirel készülékeikért 1841-ben csupán 250—300 frankot kértek. 1 846-tól évente Párizsban már kétezer gép és ötszázezer lemez talált vevőre (Gaudin-Lerebours:1 841). 4. A bátor vállalkozót a padlástérben kiképezett műterem üvegteteje alatt elhelyezett székbe ültették. Perceken át teljes mozdulatlanságban, izzadságban fürödve kellett elviselnie a forrón betűző napfényt. „Az első, ily módon készült portrét Süsse úrnál láttam kiállítva. Az arc szinte koromfekete, a vonások eltorzultak, a fintor szenvedésről árulkodik. A vállalkozó kiállta a próbát: szemeit csak félig zárta le. Az arc gorcsberándulását szerették volna elkerülni azok, akik javasolták, hogy a modell csukott szemmel fényképeztessék le. Portré helyett — ily módszerrel — azonban halotti maszkot vagy legjobb esetben is aludni látszó emberek képét kapták."(Gaudin :1 844 :5—7) 4a Gernsheim :90. 5. A gépben — lencse helyett — tükör verte vissza a középen elhelyezett lemezre a fénysugarakat. A kor használatban levő készülékeivel szemben ez a gép jelentős előnyökkel rendelkezett. Fényereje meghaladta kortársaiét, nem fordított, hanem helyes állású képet tükrözött Állítólag Wolcott készített a fényképezés történetében elsőként — 1839. október 7-én —
