Fehér Imre - Horváth Árpád: A fizika és a haladás 1. rész (Budapest, 1960)

7. Hajítások

útjára. A forgást a cső belsejének „huzag”-jai adják meg. A forgó gránáttest ..szabad tengely” körül végzi forgását, ezért mindig kúpos felével halad előre. Ha nem hossztengelye körül forogna, bukfenceket vetne a levegőben, s szó sem lehetne találati biztonságról. A lövedéket délnyugati irányban lőtték ki. A Föld nyugatról kelet felé forog. A lövedék a kilövés helyén levő földrajzi szélességnek megfelelő sebességet vett fel, vagy is a saját sebességéhez hozzáadódott a Föld azon pontjának kerületi sebessége is. (A lunyik felbocsátásakor is számításba vették a Föld forgássebességét, s úgy irányították a rakétát, hogy nemcsak a Nap körüli keringés sebessége, hanem a Föld kerületi sebessége is hozzáadódjék a rakéta sebességéhez.) A gránát délnyugat felé haladva, megőrizte eredeti sebességét — bizonyos lassulást leszámítva —, egyszóval hatott rá a Coriolis-erő, a légellenállás stb. (lásd 12,18. pont), s így olyan bonyolult pálya adódott, hogy csillagászok végezték el a megfelelő asztronómiai számításokat, hogy a lövedék célba találjon. Pontos célzásról nem lehetett szó, de egy város területe elég nagy ahhoz, hogy így is eltalálják.

A technika története során a tüzérség fizikai és matematikai problémái a legnagyobb elméket, a legkitűnőbb fizikusokat foglalkoztatták. Már a lőpor feltalálása idejében az ágyúöntés, a lőporkészítés, a lövegek irányítása, vontatása, beállítása foglalkoztatta a fizikusokat és csillagászokat. A fejedelmek gyakran azért tartottak udvarukban tudósokat, hogy haditechnikai kérdéseknél mint tanácsadók és szakértők javítsák a fejedelem hadseregének felkészültségét. így volt ez Leonardóval, Galileivel, Huyghensszel és másokkal is.

Érdemes megjegyezni, hogy a tüzérek nem minden esetben használják az „ágyú” elnevezést. A tüzérek ,,löveg”-ről beszélnek. Lövegek a mozsár, a tarack, az ágyú. A mozsár egészen meredek röppályán lövi ki lövedékét. Az aknavetők is csaknem derékszögben lőnek. Híres volt az osztrák—magyar .30.5 cm-es csőátmérőjű mozsár. Ezt hegyi erődítmények leküzdésére építették. A tarack ún. „középső szögcsoporttal” tüzel, tehát 45° körül. (Tarack volt az első világháború 42 cm-es csőátmérőjű lövege.)Az ágyúk lapos (45° alatti) szögcsoportban tüzelnek, esetleg vízszintes csővel, ha páncélelhárításról vagy erődök leküzdéséről van szó.

133