Fehér Imre - Horváth Árpád: A fizika és a haladás 1. rész (Budapest, 1960)
6. A súrlódás
Ha egy kést élére merőlegesen nyomunk az elvágandó anyagba, csak nehezen hatol bele, de ha egyben éle irányában is elmozgatjuk, azaz vágunk vele, gyenge nyomással is célt érünk. A palackból könnyebben kihúzhatjuk a dugót, ha a húzással egyidejűleg csavarjuk is stb. Mi lehet ezeknek a közismert jelenségeknek a magyarázata? Nézzük meg a 47. ábrát. A testre ható P1 erő kisebb, mint jjiN . A test ekkor nyugalomban marad, a súrlódási erő az előző fejezetben ismertetett okok miatt egyenlő a hatóerővel, az S1 iránya ellenté-48. ábra. Hirtelen lefékezett gépkocsi oldalirányú csúszása tes Pi irányával. Ha most a testre egyidejűleg még egy pJSfnél szintén ldsebb P2 erő is hat, az ébredő S2 súrlódási erő csak akkor lehet egyenlő nagyságú P2-vel, ha a test továbbra is nyugalomban marad. Mikor következik be ez? Nyilvánvalóan akkor, ha a Px és P2 erők eredője, R is kisebb, vagy legfeljebb egyenlő p,N-nel. Ellenkező esetben a test R irányában elmozdul. Fentiekből következik, hogy ha Px = p,N, azaz az egyensúlynak éppen a határán vagyunk, akkor bármely csekély nagyságú ésaP^gyel 90°-ot vagy ennél kisebb szöget bezáró irányban működő P2 erő hatására a test már mozgásba jön. Ugyanez a helyzet mozgásbeli súrlódás esetén is, ahol P már eleve nagyobb, mint ixN. A gyakorlati élet számos jelenségét megmagyarázhatjuk a fentiekkel. A lefékezett 100 47. ábra. Nyugvásbeli súrlódás erőviszonyai, ha a testre egyidejűleg több erő hat
