Fehér Imre - Horváth Árpád: A fizika és a haladás 1. rész (Budapest, 1960)

6. A súrlódás

G súlyú test még nem csúszik le rajta, tehát a ráható erők egyensúlyban vannak. Milyen erők működnek ekkor? A testre hat saját súlya. Ha a test mozgásában nem lenne korlátozva, a súlyerő hatására elmozdulna függőlegesen lefelé. Ezt a mozgást az alátámasztó lejtő akadályozza. A korongon levő testre hat tehát még a függőlegesen felfelé irányuló R reakcióerő is. Egyensúly esetén e két erő egyenlő nagy, s mindkettőt felbonthatjuk a lejtő irányába eső és erre merőleges összetevőre. A súlyerő a test súlypontjában hat, ott bontjuk fel öszszetevőire, a reakcióerő az érintkező felületen hat, tehát összetevőit is itt kell felvennünk. A reakcióerő lejtőirányú A összetevőjét súrlódási erő-nek nevezzük. Egyensúly esetén, az ábra jelöléseivel írható, hogy G sin a = S, és G cos a = N, amiből S = N tg a.

A lejtőre merőleges irányú N összetevő a test és lemez közötti nyomóerő. A testet egyensúlyban a súrlódási erő tartja, melynek értéke a lejtő hajlásszögétől függ, annak növékedésével emelkedik, de csak az említett a határértékig. Ha a lejtő hajlásszöge tovább növekszik, a test csúszni kezd lefelé.

A fentiekből látható, hogy a test nyugalmi helyzetében is lehetséges súrlódás, s ez akkora, amekkora erőre éppen szükség van az egyensúly fenntartásához, de egy meghatározott értéknél nem lehet nagyobb. Képletben ezt úgy fejezhetjük ki, hogy S = jjb N, ahol /x = tg a.

fx a nyugvásbeli súrlódás tényezője, amely sok körülménytől függ, elsősorban az érintkező felületek minőségétől. Értéke csak kísérleti úton állapítható meg. És — többek köfl

98

45. ábra. Súrlódás” vizsgálata

46. ábra. Erőviszonyok nyugvásbeli súrlódás esetén