Fehér Imre - Horváth Árpád: A fizika és a haladás 1. rész (Budapest, 1960)
6. A súrlódás
Száraz felületeknél — amint ezt már Leonardo megállapította — a csúszó súrlódás nagysága független a felület nagyságától, csak a felületre merőleges nyomóerőtől és a súrlódó felület minőségétől függ. A súrlódás annyiszor nagyobb, ahányszor nagyobb erővel nehezkedik egyik felület a másikra. Kent felületeknél viszont már jobban súrlódik a nagyobb felület, mert nagyobb mennyiségű folyadék — kenőanyag — belső súrlódását kell legyőznie. De nemcsak a mozgó, hanem a nyugvó felületek között is felléphet — bizonyos körülmények között — súrlódás. Kissé gondosabb vizsgálat meggyőz bennünket arról, hogy jelentős különbséget észlelhetünk a nyugvásbeli és mozgásbeli súrlódás között.* Mielőtt azonban ezt a kérdést vizsgálódásunk tárgyává tennénk, ismerkedjünk meg egy — a műszaki mechanikában fontos szerepet játszó — új fogalommal, a reakcióerő fogalmával. A vízszintes sík a keréknek csak függőlegesen lefelé irányuló mozgását akadályozza meg, minden más irányban a kerék akadálytalanul mozoghat. (A súrlódástól, légellenállástól most eltekintünk.) A támasztó sík a kocsi súlyával, mint ténylegesen ható aktív erővel terhelt testet, a kereket tehát szabad mozgásában korlátozza. Mindent, ami a test szabad mozgását korlátozza, kényszernek nevezünk. Mechanikai szempontból a kényszer erő. A kényszert mechanikai szempontból helyettesítő erő a reakcióerő. Reakcióerő lép fel minden alátámasztásnál, felfüggesztésnél. Nézzük most ezek után a következő kísérletet. Kör alakú lemez közepére testet helyezünk, és azután a lemezt kerületének egyik pontja körül fokozatosan döntjük. Azt tapasztaljuk, hogy a test a lemez dőlése ellenére egy darabig nyugalomban marad. Ha azonban a lemez alkotta lejtő hajlásszöge bizonyos a értéket meghalad, megindul és lecsúszik (45. ábra). A jelenség ugyanígy ismétlődik, ha a lemezt kerületének bármely pontja körül döntjük meg. A kísérlet tapasztalataiból fontos eredmények következnek. A 46. ábra a lejtőt olyan helyzetben mutatja, amikor a * A nyugvásbeli és mozgásbeli súrlódás fogalmát Segner András, hazánk fia' 1758-ban, göttingai egyetemi tanár korában alkotta meg (Dr. Ing. Yogelpobl göttingai egyetemi tanár 1956. novemberében Lipcsében tartott előadása szerint). 7 Fizikai olvasókönyv—8114/1. 97
