Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
III. fejezet. Technikai kultúra Magyarországon a Mohács utáni két évszázadban
te használatos különféle mértékegységeket, és megadja a lényegesebb geodéziai eszközök leírását is. (Szénássy 1970. 51.) A Pühler-féle Geometria Practicának (azaz Gyakorlati mértannak) 72 fejezete van. (Papp-Váry, Hrenkó 1989. 36.) A térképezés és a földmérés ekkor még csak egy-két esetben szolgálta a tervszerű vízrendezést. A későbbi évszázadok nagy folyószabályozásainak szerény előzményei még éppen csak előbukkantak. Egy évszázad elteltével már erről a szakterületről is több emlékünk maradt fenn, bár a források még mindig gyéreknek tekinthetők. Olasz várépítő és vízépítő mérnökök vezetésével a XVII. század második felében (1653 és 1677 között) hazánk területén nagyszabású vízépítészeti munkák folytak. A Duna addig páratlan szabályozását végezték el Pozsony és Komárom között. A polgári kereskedelmi és hadianyagot szállító nagy rakterű hajók közlekedése megkívánta a mellékágakra szétterjeszkedett, eliszaposodott folyam medrének karbantartását. Hatalmas gátrendszert terveztek, amelynek megépítését földből és kőből a környező vármegyék jobbágyai végezték. Egyes folyószakaszokkal túlságosan is sokszor és sokat foglalkoztak anélkül, hogy az igazi problémát megoldották volna. Edvi Illés Aladár kutatásai szerint például a Rába folyó szabályozásával 1579 és 1746 között 37 esetben foglalkoztak komolyabban, amely esetekről írásba foglalt intézkedések is fennmaradtak. (Edvi 1-6.) 1607-ben a munkák igazgatását (tulajdonképpen helyszíni művezetését) „Potyondi Szolga Bíró és Vicegerens" végezte. (Edvi 3.) 1692-ből ugyanitt „Cziraki Moses Víz mester Uramat" említi a krónika. (Edvi 5.) Egyes adatok szerint ezek a XVII. század eleji „szabályozások" többnyire alig terjedtek túl a folyómeder „karbantartásán", hacsak nem katonai szempontokat szolgáltak, mert erre azért nagyobb figyelmet fordítottak. Meiszner Ernő „Rába-szabályozási vezérmérnök" adatai szerint a XVIII. század előtti Rába-szabályozás jószerével csak medertisztítás volt, amit a következő évekből származó törvényekkel lehet nyomon követni: 1618, 1622, 1630, 1635, 1638, 1647, 1655. 1699-ben viszont már arról is szó esett, hogy „a malmoknak a Rába folyóról való eltávolításával minden árvíz megszűnik;...". (MM-EK 1882. 26., 27.) A vízépítészeti munkák és a hadászati erődítési szempontok esetenként egymással összefüggésbe kerültek. A Rába folyóról olvashatjuk egy XIX. századi tanulmányban (Meiszner Ernő „Rába-szabályozási vezérmérnöktől"), hogy „Győr városánál az 1 600- as években erődítési célból készített mesterséges kiömléssel a mosoni vagy Kis- Dunaágba szakad". (MM-EK 1882. 30.) Korai vízépítészeti esemény az is, amiről Fodor Ferenc tett említést. Szerinte Rákóczi György 1646-ban belga és velencei mérnökök tervei szerint sószállító csatornát ásatott „Tokajtól Tárkányig a Karcsa-medren végig". (Fodor 1957. 136.) A csatornát állítólag II. Rákóczi Ferenc záratta el 1705-ben - nyilván harcászati, illetve kereskedelmi okokból. Az említett csatornát és a Duna nyugat-magyarországi szakaszát (Vág, Garam, Rába) kivéve az 1600-as évekből alig vannak vízépítészeti utalásaink. „... a 81
