Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
III. fejezet. Technikai kultúra Magyarországon a Mohács utáni két évszázadban
1: 1 152 000.) A kézzel színezett fametszet nagysága: 55 centiméter x 78 centiméter. A névanyag gazdagságára jellemző, hogy a térképen mintegy 1 300 településnév és közel 400 egyéb földrajzi név található meg. (A feltüntetett települések közül 356 esik a mai Magyarország területére.) A térkép vázának pontosságából csillagászati helymeghatározás alkalmazására, a részletek pontosságából pedig gondos helyszíni bejárásra következtet az utókor. (Klinghammer, Papp-Váry 1983. 52.) Összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy több mint másfél évszázad múltán, 1689-ben jelent meg Hevenesi Gábor (1656-1715) jezsuita szerzetes térképe, a Parvus atlas Hungáriáé. Ebben a Bécsben kiadott munkában 40 térképlap ábrázolja Magyarországot. A szerző 2605 helységet sorolt fel, és megadta a szélességi és hosszúsági körök szerinti helyzetüket is. Vagyis a Lázár deák-féle térkép már feleannyi településnevet tartalmazott, mint a törökkor végi Parvus atlas Hungáriáé. Erdélyről 1530-ban készült részlettérkép. Honter János (1498-1549) brassói reformátor - a térkép szerzője - földrajzi meghatározásokat is végzett és kozmográfiát is írt a XVI. század első felében. (Vajda, Oszetzky, Szabadváry 1981. 268.) A brassói Honter (vagy Honterus)-féle iskoláról M. Zemplén Jolán Csernátoni Gyulára hivatkozva azt írta, hogy az tipikusan olyan erdélyi szász iskola volt, amelyben kezdettől fogva erősnek bizonyult a reáliák iránti fogékonyság. Ezekben a városokban viszonylag korán kialakult egy jómódú kereskedő és iparos réteg, és az ehhez tartozó emberek szükségét érezték az élethez közelálló oktatásnak. (Zemplén 1961. 55.) A többi - egyébként virágzó - protestáns iskola tanterve (például Bártfán és Eperjesen) jórészt Melanchton (Melanchton német humanista reformátor, Luther legfőbb munkatársa, a wittenbergi egyetem tanára) hatását tükrözte, és így bennük a Biblia tanulmányozása és a latin nyelv tanulása mellett a reáliák viszonylag csekélyebb szerepet kaptak. Ez alól volt valamelyest kivétel az erdélyi szász oktatási rendszer és Honterus János felfogása. (1592-től azután a református diákok már nem járhattak a wittenbergi egyetemre, ami azzal járt, hogy más egyéb egyetem áramlatai is hatottak Magyarországra, megváltoztatva a reáliák oktatásának korábbi - nem éppen jó - esélyeit.) A térképezés, mint praktikus tudomány, jól illeszkedett a reáliák korai, ám a XVI. század első felében még csak elszigeteltnek mondható elismertségéhez. A térképezéssel valamelyest rokonságot mutató földmérés egy-két szakirodalmi adatból következtetve már túljutott az egykori „rudasmesterek" és „földönfutók" tapasztalati anyagán. Rávilágít erre egy-egy ritkaságszámba menő szakirodalmi munka. A mérnökök által is használt praktikus geometriának jó összefoglalását adta Pühler (Puehler) Kristóf, aki ugyan nem volt magyar, de akinek „Ein kurtze und gründliche anlaytung zu der rechten verstand Geometriáé" című, 1563-ban kiadott könyvét néhányon itthon is ismerhették. Pühler ebben a munkában árkok mélységének és köbtartalmának, fák, tornyok, épületek magasságának, területek szétosztásának kiszámítására ad útbaigazításokat. Az ilyen típusú feladatok szorosan hozzátartoznak a földmérési gyakorlatokhoz. Külön érdeme a műnek, hogy pontosan tartalmazza az Európa-szer-80
