Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

II. fejezet. Technikai kultúra hazánkban az Anjou-kortól Mohácsig

18. kép. Mátyás király hadi erényeit dicsőítő költemény lapszéli diszei a korabeli kézifegyverek képeivel (Bibliotheca Corviniana)

következtetni. (Soltészné 1961. 21.) Mátyás felismerte a nyomdászatban rejlő nagy lehetőségeket (1477-ben állítólag császárellenes nyomtatott plakátokat csempésztetek Bécsbe), bár könyvtárában ennek ellenére viszonylag kevés volt a nyomtatott mű (Elekes 1956. 144.), mert a kézzel másolt könyvek szebbek, néha még pontosabbak is voltak. A híres Corvina a becslések szerint legalább 400-500 kézírásos kötetet tartalmazhatott, amelyből nemrégiben még 200-nál kevesebb hiteles példányt ismert a tudománytörténet, Elekes Lajos adatai szerint. Ma 216-ról tudnak a szakértők. Ezek a számok csak azokra a kötetekre vonatkoznak, amelyeken a corvinák legfontosabb ismertetőjegye, a Hunyadiak hollós címere (holló = corvus) megtalálható volt. A teljes királyi könyvtár, a szélesebb értelemben vett Bibliotheca Corviniana több ezer kötetre rúghatott.

A corvináknak csak kevés példánya készült papírból, nagyobb részük anyaga pergamen, vagyis állati bőr volt. A pergament rendszerint fiatal állat bőréből állították elő. Az „állatfarmot" a corvinakészítő műhelyek közelébe telepítették. Csapodi Csabáné kutatásai szerint egy-egy terjedelmesebb corvina előállításához akár 100-200 fiatal állat bőrére is szükség lehetett. (Csapodi Csabáné G. Klára 1990. április.) Az értékes kötetek egy részét a király külföldről (Rómából, Bolognából, Firenzéből, Nápolybái) vásárolta, de működött kódexmásoló műhely Budán is, ahol mintegy harmincon írták és festették a könyveket. Becses darabja volt Mátyás könyvtárának Leon Battista Alberti „De re

65