Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

II. fejezet. Technikai kultúra hazánkban az Anjou-kortól Mohácsig

aedificatoria" című munkája. A kiváló olasz szakember (kb. 1404-1472) építészeti tankönyve 265 x 396 mm-es pergamenkódex. Averulinus, más néven Filarete „De architectura libri XXV." című könyvét Mátyás udvari történetírója, Bonfini fordította olaszról latinra. (Filarete XV. századi firenzei építész volt, aki szobrászattal is foglalkozott.) A kódex második címlapján alul egy épülő palota belseje látható. Jól kivehetők az állványra szerelt teheremelő csigák, az előtérben pedig egy ember a falrakáshoz egy ládában kötőanyagot kever. A képen megörökítette a művész az építkezés vezetőjének alakját is. Mátyás halála után a corvinák szétszóródtak a legkülönbözőbb európai könyvtárakba, ajándékozás vagy erőszakos külföldre hurcolás (például a török hódítás) következtében.

Mátyás király könyvtára építészetileg is különleges létesítmény volt, hiszen az uralkodó „értékrendjében" ez csaknem a trónteremmel vált egyenrangúvá (19. kép). A firenzei Naldus Naldius írta róla a következő sorokat, amelyeket Flegedűs István fordított magyarra:

„Négyszög-alak terem áll benn a palotának a méllyén.

Sziklából fejtett kő- és téglafalakra merészen

Bolthajtásnak az íve hajol alá a magasból.

Két magas ablaka déli verőfényt messzi sugároz.

Rakva vagyon sok színes üvegből, képeket ábráz.

A csoda fogja el azt, aki látta művészi tökélyét. ’’

Miután a műemlékek védelme a technikai kultúra számára szintén nagyon fontos, a Corvina Könyvtár kapcsán érdemes felfigyelni arra, hogy talán a legelső magyarországi műemlékvédelmi rendelkezések egyike is a XV. század végére datálható. Mátyás természetes fia, Corvin János herceg 1 490. június 1 7-én egyezséget kötött a rendekkel arról, hogy a Bibliotheca Corvinianát nemzeti kincsnek kell tekinteni. Sajnos azonban a nemzeti kultúra érdekeinek ez a korai felismerése nem tudta megakadályozni a nemzeti kincs pusztulását.

Jóllehet a corvinák többségét pergamenre írták, a kézi könyvírás műhelyei nagy papírfogyasztók is voltak, nem beszélve a nyomdákról. A nyomdászat szorosan összefügg a papírtermeléssel, ezért is keletkeztek az első ősnyomdák a papíripar területén: a Rajna mentén, Olaszországban és Bajorországban.

A kölcsönös egymásra utaltság miatt a papírmalmok építészei viszont a nyomdaszékhelyek közelében igyekeztek megtalálni a malom működtetéséhez alkalmas folyóvizeket. Magyarországon feltehetően három papírtermelési körzet alakulhatott ki: Bu-66