Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
II. fejezet. Technikai kultúra hazánkban az Anjou-kortól Mohácsig
rágzásnak indult kartográfiát a közel 150 évig tartó török megszállás szinte teljesen megbénította." (Csendes 1976. 43.) A Mohácsot közvetlenül követő évekből fennmaradt Lázár deák-féle magyarországi térkép és a Honter-féle, XVI. század eleji atlasz ritka epizódoknak és kivételeknek számítanak. (A Lázár deák-féle, Magyarországot ábrázoló térkép eredetije egyébként is még a mohácsi vész előtti évekre datálható.) Olasz földön a hadviseléssel kapcsolatban a XV. század végére szintén értékes tapasztalatok gyűltek össze. Az olasz haditechnikának ebben az időben jelentős újításai voltak. Az ágyúkészítés már túljutott az első kísérletek bizonytalanságain. Évtizedekig dolgozott Budán Mátyás király híres ágyúöntő mestere, Jacobus Maryawerder de Pruscia. (Balogh 1985. 431, 432.) A magyar ágyúöntést az ország határain túl is elismerés kísérte. III. Iván orosz nagyfejedelem többek között ágyúöntőket, rajtuk kívül pedig ércelőkészítőket, ötvösöket, építőmestereket kért Mátyás királytól. A kérelmezés évszáma valószínűleg 1488. A hadiipar igénye - elsősorban éppen az ágyúgyártáson keresztül - serkentően hatott a fémfeldolgozásra, közvetve pedig az ércbányászatra. (Vajda, Oszetzky, Szabadváry 1981. 268.) A XV. században Magyarországon nagyot fejlődött a bányászat is és a kohászat is. A magyar bányamesterek (a bányamérnökök ősei) meghívásoknak eleget téve eljutottak az angliai bányákba, ami a hazai bányászat nagy nemzetközi elismertségét jelzi. A fegyvergyártás technikai részletei érdekelték a királyt! (18. kép.) Mátyás könyvtárában több haditechnikai értekezés is megtalálható volt, így például Valturius és Alberti munkái. Valturius XV. századi olasz hadtudományi író, egyik leghíresebb alkotása a „De re militari" című munka; a királyi könyvtár, a „Bibliotheca Corviniana" ezzel a művel is dicsekedhetett. Valturius a munkáját gyakorlati tapasztalatok nélkül írta meg - ókori szerzők eredményeit használta forrásként. (Bibliotheca Corviniana 1967. 45., 50., 60.) Talán ennek a műnek is szerepe volt abban, hogy Mátyás igen nagyra tartotta az ókori eredetű hajítógépeket. Fügedi Erik történész az egyik jubileumi előadásában azt fejtette ki, hogy a király nem becsülte igazán sokra a tüzérséget, haditechnikai szemlélete mintha nem lett volna eléggé korszerű. Bár ágyúöntő műhelyei híresek voltak, úgy vélte, hogy egy hajítógép három ágyúval is felér. (Fügedi 1990. IV. 4.) A haditechnikai tárgyú művek „ürügyén" vessünk egy pillantást a korszak „könyvtechnikájára". A könyvek nagy részét még kézzel írták, de már megjelent a szedhető betűkkel történő könyvnyomtatás is (1455). Mátyás király és környezete a század második felében élénken érdeklődött az új találmány iránt Az első magyarországi nyomda Budán Hess András nyomdája (1472-1477) volt. Az 1470-es évek elején meg is jelentek az első hazai nyomtatott anyagok. (Az első, keltezett, hazai papíron készült munka a Budai Krónika, 1473-ból.) Hess nyomdája mint Magyarországon az első ilyen jellegű próbálkozás jelentős, megszűnése után több évtizedes űr tátong a magyar középkor nyomdászatának történetében. Soltész Zoltánné adatai szerint a Hess-sajtónál szegényebb felszereléssel 1477 és 1480 között egy másik magyarországi ősnyomda is működött, amelyre közvetett módon három szerény kiállítású nyomtatvány létezéséből lehet 64
