Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
II. fejezet. Technikai kultúra hazánkban az Anjou-kortól Mohácsig
A mérőeszközök (mérőrúd, mérőlánc, mérőkötél) már pontosabb mérést tettek lehetővé. Innen kaphatták nevüket a földmérő szakemberek ősei, az úgynevezett „rudasmesterek". A mérőeszközökkel végrehajtott ilyen kezdetleges „mérnöki" feladatokról korai feljegyzések maradtak meg 1337-ből. Sopron telekkönyve 1339-ből tartalmaz értékes adatokat. (Szénássy 1970. 24.) A rudasmesterek általában főurak szolgálatában álltak, és rendszerint egyaránt ellátták az építészeti tervező és kivitelező, valamint a geodéziai (esetleg gazdászati) teendőket. Ezek egészültek ki azután idővel térképkészítéssel és vízépítéssel. A XIV. századi „rudasmester"-korszak geodéziáját még kevéssé ismerjük. „A magyar geodézia múltjának kutatása meglehetősen elhanyagolt területe a műszaki történettudomány művelőinek. Az 1800-as évek előtti műszerezettségről, geodéziai munkálatokról nagyon kevés a megjelent ismeretanyag, pedig Magyarországon a földmérői tevékenységnek múltja van. Bizonyítékaink vannak arra, hogy a XIV. században országszerte folytak geodéziai munkálatok, melyek többségükben a birtokhatárok megállapítását célozták. 1 31 6-ban keltezett Részé község határleírása, melyen térképi ábrázolás is mutatja a leírt meghatározást." (Csendes 1976. 42.) Részé (vagy más formában Reszege) Szatmár megyei falu határjárási oklevelei egyéb források szerint az 1 326. és 1 369. évekből is fennmaradtak. Bendefy László a földmérői munkák szükségességének indokolására a hajdanvolt gyakori birtokcseréket, sőt olykor az erőszakos birtokfoglalásokat említi. (Bendefy 1977. 22.) A XIV. századból 7, a XV. századból 4 olyan oklevelet ismerünk - Irmédi Molnár László kimutatásai szerint -, amelyek földmérési munkákról tesznek említést. „A méréseket mérőlánccal végezték, és így csak kisebb, feltehetően vitatott területek nagyságát határozhatták meg. 1 379. július 1 2-én a nyitrai káptalan oklevele írja le a korabeli mérési eljárást a legrészletesebben. Mindenütt királyi mértékkel mérve és a látható pontokat olyan eszközökkel véve szemügyre, hogy magának a mérőeszköznek egyik végét, ugyancsak másik részének másik végét az emberek maguk felé húzták és tartották... (MÓL, Dl. 6634, Irmédi Molnár fordítása). Ily módon hatekényi és hatholdnyi földet mértek fel." (Papp-Váry, Hrenkó 1989. 14.) A fehérvári keresztes konvent egyik 1415. évi okirata térképre történő utalást is tartalmaz. Nagy Lajos király korának szellemi életében különös figyelmet érdemel az 1 367- ben megalakult pécsi egyetem. (Megszűnését Abel Jenő Pécs török általi megszállása - 1543 - idejére teszi.) Bár a pécsi egyetem működése még nem mutat közvetlen összefüggést az ország technikai kultúrájával, mégis, az általános kulturáltsági szint emelkedésére gondolva, az indirekt hatások aligha tagadhatok. Többé-kevésbé ugyanez mondható el más középkori magyar egyetemekről is, így a Zsigmond király alapította óbudai egyetemről (alapítása: 1 389), a Mátyás király alapította pozsonyi egyetemről (alapítása: 1467), továbbá a szintén Mátyás-alapítású budai főiskoláról, amely utóbbi grandiózus (talán 40 000 hallgatóra tervezett) egyetemnek indult, de lényegesen szerényebb méretekben és szinten valósult meg. Valamennyi középkori magyar egyetem rövid fennállás után megszűnt. Megemlítésük a kontinuitások okán mégsem fe-52