Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

I. fejezet. Az Árpád-kor technikai kultúrája

Dognácska

Bogsánbánva

Bélabánya

10. kép. Az ék és a kalapács mint ősi bányászjelvény később (a XIII. századtól) magyarországi pecséteken és címereken is megjelent

sabban fekvő bányaművek vizét. Az ilyen munkákat megtervező-megvalósító, képzettebb - vagy még inkább: rátermettebb - embereket a feudális kori Magyarországon természetesen még nem nevezték vízépítő mérnököknek. A vájármunkától fokozatosan önállósodó ilyen tevékenységek irányítói hosszú évszázadokon keresztül a „vízmesterek " voltak.

A nemesfémbányászat (amelyen belül a XII—XIII, században az ezüsté (1 1. kép), a XIV-XV. században pedig az aranyé volt a vezető szerep) felvirágzásával együtt a XIII. században nemzetközi jelentőségűvé vált a magyar réz is. (Fülöp 1984. 64.) A Besztercebánya környéki rézérctelepek kiaknázása ekkor kezdődött.

31