Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

I. fejezet. Az Árpád-kor technikai kultúrája

11. kép. Egy rudabónyai ezüst pecsétnyomó az 1300 körüli évekből

Az arany és ezüst feldolgozásának tárgyi emlékei a nemesfémbányászat virágzásának korát jóval megelőzik. Fejlett ötvösipari szaktudásra vall az egyik legjelentősebb régészeti leletünk, a nagyszentmiklósi aranykincs, amelyet a XVIII. század végén találtak meg. A több mint húsz aranyedényből álló együttest étkezési készletként használták. Egyes régészek nem tartják kizártnak, hogy a csaknem tíz kilogramm tömegű aranykészlet Szent István korabeli, és a marosvári Ajtony fejedelem tulajdona lehetett. (Bakay 1981. 51.) A kincs számos építészeti példa mellett nagyszerű bizonyság az Árpád-kori technikai tudás és művészi érzék egybeolvadására (12. kép.)

A nemesfémek feldolgozásában az ötvösipar mellett a másik számottevő terület a pénzverés volt. Nemzeti jelképeink újragondolásának időszakában nem tűnik feleslegesnek szólni a magyar pénzeken megjelent szimbólumokról. Kállay István professzor legújabb tudományos munkáiban ismét közzétette, hogy III. Béla pénzein 1190 körül jelent meg először a kettőskereszt mint állami, birodalmi jelkép. (Kállay 1989. 593.)

A magyarországi verőtövek a hazai pénzverés kezdetén más technikával készültek, mint a nyugatiak. Nálunk a verőtövet poncolták, vagyis a mélyedéseket általában be-32