Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

azokban megváltozott sebességgel haladnak tovább. A rengéshullámok méréséből következtetni lehet a földfelszín alatti szerkezetre.) A magyarországi kőolajkutatás első, igazán sikeres esztendejében, 1 935-ben, az amerikai tőkével megindított kutatásoknál az Eötvös-ingán már régen túllépett a tudománytörténet.

Számottevő magyar eredmények születtek a röntgenológiában is. Röntgennek az 1 895. évi felfedezését követően Eötvös Loránd és munkatársai megismételték a kísérleteket. Kiemelkedő érdemei vannak ebben Klupathy Jenőnek és Pékár Dezsőnek. Klupathy Jenő (1861-1931) a budapesti egyetem bölcsészeti karán az 1903-ban létesített gyakorlati fizikai tanszék első tanára volt, 1903 előtt pedig Eötvös mellett dolgozott. „Feltehetően Klupathy, Eötvös asszisztense volt az, aki hazánkban mesterének kezéről az első röntgenképet készítette." (Zsebők 1966. 7.) Klupathy később a kórházi orvosoknak tartott előadásában egy sérült tenyérben lévő puskagolyó röntgenképét mutatta be. A Műegyetem Üvegtechnikai Intézetének vezetője, Kiss Károly professzor röntgenlaboratóriumot állított fel, és röntgencsövek gyártásával kísérletezett. A jó minőségű magyar csöveket maga Röntgen ajánlotta használatra.

A röntgentechnika fejlődésének egyik jellemző iránya az arra való törekvés volt, hogy a felvételek minőségének javulásával együtt a viszonylag hosszú expozíciós idő miatti nehézkesség csökkenjen. A századforduló éveiben már jelentős eredményeket értek el. „A további Gothard-felvételeken jól követhetjük a technikai fejlődést, a felvételek minősége javul, a kezdetben 60 perces expozíciós idő néhány percre csökken." (Jeszenszky 1982. 151.) 1 908-ban Magyarországon már több mint félszáz röntgenlaboratórium működött. (Bugyi 1966. 42.) Az első hazai röntgentanszék létesítését általában 1914-re teszik, ugyanis az 1907-től már működő budapesti egyetemi Központi Röntgen Intézet ekkor költözött be az orvoskari központi épületbe, az Üllői út 26. alá. A Központi Röntgen Intézet vezetője Alexander Béla (1857-1 916) orvosprofesszor lett. Alexander nagy plaszticitású felvételi eljárása nemzetközi visszhangot váltott ki.

Grossmann (vagy Groszmann) Gusztáv (1878-1957) mérnök a hagyományos rétegfelvételnek (tomograph), Frank Gábor (? 1908-? 1944) mérnök pedig a CT-nek (komputertomográfia, azaz számítógépes rétegvizsgálat) volt egyik úttörője, illetve előfutára. (Jeszenszky 1986. 978-984., Jeszenszky 1989. 59., 60., Zsebők 1957. 2.) Frank megsejtése, javaslata, illetve rétegfelvételi elve az 1930-as években - noha nem állhatott rendelkezésére a számítógép - nagyon hasonlított a tőle függetlenül az 1 960-as években kidolgozott módszerhez.

Császár Elemér fizikus és Kelen Béla orvosprofesszor alkotása volt az első direkt sugárenergiát mutató dózismérő berendezés, a Császár-féle „Ergométer". Az első ionizációs dózismérőt Szilárd Leó (1898-1964) fejlesztette ki. (Zsebők 1966. 8.) A későbbi szilárdtest-dózismérő vegyület, amely még az 1 970-es évek elején is a világon a legtökéletesebb volt, szintén magyarországi fejlesztés eredménye. Ez már nem a levegőionizáció útján határozta meg az értékeket - a Szilárd-féle konstrukciót is túlhaladottá tette az idő. (Kerényi, Zsebők 1978. 276.)

313